29. rész
"Nem lehetsz öreg és bölcs anélkül, hogy valaha ne lettél volna fiatal és őrült"
Egyből felpattantam az
ágyról, és rohantam is zuhanyozni. Rendesen igyekeztem megmosakodni, hogy
véletlenül se történjen baj… Újabb fél órát töltöttem a zuhany alatt, és
tényleg megtettem minden telhetőt, így már nem is gondoltam arra, hogy teherbe
eshetek. Sokat olvastam ilyenekről, és tudom, hogyha elég alaposan megmossuk
ott magunkat, akkor nem történhet baj. Így hát teljesen nyugodtan léptem ki a
fürdőből. Visszafeküdtem Sebastien mellkasára.
- Miért akadtál ki ennyire? – kérdezte halál nyugodtan.
- Már ne haragudj, de ahogy láttam neked is elég ijedt fejed volt…
- Mert ilyen még nem fordult elő, de be kell, hogy valljam, elég idős vagyok már ahhoz, hogy megállapodjak. – hallottam a mosolyt a hangjában. Hát nyugtatott meg. Jó, hogy nem szidott le, amiért én ennyire kiakadtam ezen az egészen…
- Én meg azt hiszem, még fiatal vagyok ehhez. Ráadásul te turnézol, meg ilyenek, és még nem is keresek annyit, hogy fenn tudjam tartani. Sőt, lehet már munkahelyem sincsen…
- Értesz a számítógéphez? – kérdezte kíváncsian.
- Persze. Van informatikus végzettségem. Miért?
- Mert arra gondoltam, hogy dolgozhatnátok nekünk Kármennel. Annyi dolgotok lenne csak, hogy lefotóztok minket, meg a cd borítóját elkészítitek, megszerkesztitek, aztán mi adunk nektek fizetést, és így velünk lehettek. Tudomásom szerint David eléggé belehabarodott Kármenbe. David most egy teljesen új oldalát mutatta meg nekünk, hogy felbukkant a barátnőd. Mintha kicserélték volna. Jó értelemben. Persze a hülye gyerekstílusa még mindig megmaradt, de úgy látom, hogy ez tetszik Kármennek. És elég jól mutatnak együtt. Ha úgy nézzük, jó kis reklámarcok vagytok. Talán ti lehetnétek az új borítónkon. – ezen muszáj volt elnevetnem magam. Mi mint a cd-jük borítóján? Ez az év legnagyobb vicce. Számomra legalábbis.
- Régen modell voltam, de az régen volt… vannak modell lányok, miért nem őket hívjátok? Sokkal egyszerűbb lenne…
- Mert…mert. Kész és ennyi, nincs vita. – nem válaszoltam semmit neki. Jobban tettem, azt hiszem. Különben is, elég fáradt voltam egy vitához…Másnap későn keltünk, de annál kipihentebben, és mosolyogva.
- Szerintem ideje lenne hazamenni. Neked is otthon kell gyógyulgatnod. – mondtam neki öltözködés közben, mire bólintott. Összeszedtünk a másnapos fiúkat a másik szobából, mi is összepakoltuk a cuccunkat, majd elindultunk a reptérre. Chuck lefoglalta nekünk a jegyeket, úgyhogy nem várt az a veszély, hogy nem lesz jegy. Kicsit azért sajnáltam, hogy el kell mennem erről a csodálatos helyről, de Sebastien érdekében teszem. Meg… nemsokára mennek turnézni, és Kármen is annyira hiányzik már nekem, hogy szerintem az ölelésemmel fogom megfolytani őt… A repülőút hosszú volt, de végig cukkoltuk egymást. Tőlünk volt hangos a gép, amit néhány utas rossz szemmel nézett, de nem zavart minket. Le sem lehetett lőni őket. És ez így ment egészen addig, amíg le nem szálltunk a géppel… bár akkor is folytatta mindenki…
- Chuck, vedd vissza Pierre speed adagját, mert már az idegeimen táncol. – mondtam nevetve Chucknak, mire Pierre megszólalt.
- Valahogy így táncolok? – majd megmutatta az ő hatalmas nagy táncát, ami állt kb 5 lépésből, és hogy a kezeit össze-vissza lóbálta. Erre mi még hangosabban elkezdtünk nevetni. Fogtunk egy-egy taxit, könnyes búcsút vettünk egymástól, majd mindenki ment haza. Sebastien megkért, hogy menjek hozzá, így én oda mentem. Lepakoltunk a nappaliba a cuccunkat, majd mi is leültünk. Ásítottam egy nagyot. Kissé megviselt ez a repülés… de kit nem?
- Két hét múlva megyünk koncertezni… - mondta Seb, mire egyből kiment az álmosság a szememből.
- Jól leszel addig? – kérdeztem aggódva.
- Persze! jövő héten még megnéznek az orvosok, és reményeim szerint már minden rendben lesz.
- Remélem is, mert ha nem, még meg is verlek. – erre mind a ketten hangosan elkezdtünk nevetni. Mikor elhalkultunk, Sebastien komoly tekintettel rám nézett.
- Amit tegnap mondtam, azt komolyan gondoltam. – a tekintetem ide-oda cikázott, nem tudtam, hogy mit kellene erre mondanom. Fiatal vagyok még, és 100% hogy nem vagyok terhes.
- Majd talán egyszer. Az biztos, hogy terhes nem vagyok jelenleg. – mondtam, mire ő elszomorodott egy kicsit. Lehet, hogy direkt csinálta? Áhh… nem hiszem. – de hogy megbizonyosodjuk róla, holnap veszek 3 tesztet, és 3 nap minden reggelén meg fogok egyet csinálni. De csak jövő héten, mert akkor már biztosabb eredményt mutat. – elmosolyodott erre. Végre nem láttam azt a csalódottságot az arcán. Igazából el sem tudom képzelni apukának.. vagy ha igen, akkor a gyerek már 1 éves korában énekelne, gitározna, és talán még egy bandája is lenne már…
- Átmegyek Davidékhez, Kárment biztosan ott találom. – szólaltam meg, mire megszólalt a csengőt. Felálltam, kinyitottam, majd Kármen rögtön a nyakamba ugrott.
- Megfojtasz! – mondtam alig hallható hangon. A torkomat szorította szó szerint.
- Sajnálom, de annyira hiányoztál már! Ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm utánad megyek, megverlek, és hazajövök. – mondta teljesen komoly hangon. Nyomában ott volt David is, aki rögtön odament Sebastienhez, és elkezdtek beszélgetni. Mi is félrevonultunk Kármennel…
- Na mesélj már, mi van Daviddel? – kérdeztem kíváncsian.
- Ohh te, annyira romantikus! Tegnap voltunk vacsorázni, kibérelte az egész helyet, hogy csak kettesben legyünk. Aztán medencéztünk náluk. És semmit sem sietett el! Türelmes volt, és odaadó. Komolyan, utánanéztem neten, hogy mégis mi fán terem ez a férfi, és csupa rosszat találtam.. de valójában teljesen más. És az első együttlét… ! Te úristen, annyira tökéletes volt minden, hogy már attól felizgultam, hogy ott voltam. – erre elnevettem magam.
- Mi van, te is speedezel? Pierre-től van? – kérdeztem még mindig nevetve tőle, mire értetlenül nézett rám. – hagyjuk, majd egyszer elmesélem.. folytasd. – és úgy is tett. Vagy egy órán át áradozott Davidről, akivel a turné után elmennek egy hétre valahova. Ami szintén meglepetés David részéről.
- Annyira örülök nektek – öleltem magamhoz. – aztán próbáljátok nem elcseszni egymást… - utasítottam jó barátnő módjára.
- Rendben. Na és most, hogy én így elmeséltem mindent, most te jössz. Mi van veletek? Minden okés? Megbeszéltétek? Együtt vagytok végül? – zúdította rám megállás nélkül kérdéseit.
- Együtt vagyunk, igen. Megbeszéltük a dolgokat… de lehet, hogy terhes vagyok.
- Miért akadtál ki ennyire? – kérdezte halál nyugodtan.
- Már ne haragudj, de ahogy láttam neked is elég ijedt fejed volt…
- Mert ilyen még nem fordult elő, de be kell, hogy valljam, elég idős vagyok már ahhoz, hogy megállapodjak. – hallottam a mosolyt a hangjában. Hát nyugtatott meg. Jó, hogy nem szidott le, amiért én ennyire kiakadtam ezen az egészen…
- Én meg azt hiszem, még fiatal vagyok ehhez. Ráadásul te turnézol, meg ilyenek, és még nem is keresek annyit, hogy fenn tudjam tartani. Sőt, lehet már munkahelyem sincsen…
- Értesz a számítógéphez? – kérdezte kíváncsian.
- Persze. Van informatikus végzettségem. Miért?
- Mert arra gondoltam, hogy dolgozhatnátok nekünk Kármennel. Annyi dolgotok lenne csak, hogy lefotóztok minket, meg a cd borítóját elkészítitek, megszerkesztitek, aztán mi adunk nektek fizetést, és így velünk lehettek. Tudomásom szerint David eléggé belehabarodott Kármenbe. David most egy teljesen új oldalát mutatta meg nekünk, hogy felbukkant a barátnőd. Mintha kicserélték volna. Jó értelemben. Persze a hülye gyerekstílusa még mindig megmaradt, de úgy látom, hogy ez tetszik Kármennek. És elég jól mutatnak együtt. Ha úgy nézzük, jó kis reklámarcok vagytok. Talán ti lehetnétek az új borítónkon. – ezen muszáj volt elnevetnem magam. Mi mint a cd-jük borítóján? Ez az év legnagyobb vicce. Számomra legalábbis.
- Régen modell voltam, de az régen volt… vannak modell lányok, miért nem őket hívjátok? Sokkal egyszerűbb lenne…
- Mert…mert. Kész és ennyi, nincs vita. – nem válaszoltam semmit neki. Jobban tettem, azt hiszem. Különben is, elég fáradt voltam egy vitához…Másnap későn keltünk, de annál kipihentebben, és mosolyogva.
- Szerintem ideje lenne hazamenni. Neked is otthon kell gyógyulgatnod. – mondtam neki öltözködés közben, mire bólintott. Összeszedtünk a másnapos fiúkat a másik szobából, mi is összepakoltuk a cuccunkat, majd elindultunk a reptérre. Chuck lefoglalta nekünk a jegyeket, úgyhogy nem várt az a veszély, hogy nem lesz jegy. Kicsit azért sajnáltam, hogy el kell mennem erről a csodálatos helyről, de Sebastien érdekében teszem. Meg… nemsokára mennek turnézni, és Kármen is annyira hiányzik már nekem, hogy szerintem az ölelésemmel fogom megfolytani őt… A repülőút hosszú volt, de végig cukkoltuk egymást. Tőlünk volt hangos a gép, amit néhány utas rossz szemmel nézett, de nem zavart minket. Le sem lehetett lőni őket. És ez így ment egészen addig, amíg le nem szálltunk a géppel… bár akkor is folytatta mindenki…
- Chuck, vedd vissza Pierre speed adagját, mert már az idegeimen táncol. – mondtam nevetve Chucknak, mire Pierre megszólalt.
- Valahogy így táncolok? – majd megmutatta az ő hatalmas nagy táncát, ami állt kb 5 lépésből, és hogy a kezeit össze-vissza lóbálta. Erre mi még hangosabban elkezdtünk nevetni. Fogtunk egy-egy taxit, könnyes búcsút vettünk egymástól, majd mindenki ment haza. Sebastien megkért, hogy menjek hozzá, így én oda mentem. Lepakoltunk a nappaliba a cuccunkat, majd mi is leültünk. Ásítottam egy nagyot. Kissé megviselt ez a repülés… de kit nem?
- Két hét múlva megyünk koncertezni… - mondta Seb, mire egyből kiment az álmosság a szememből.
- Jól leszel addig? – kérdeztem aggódva.
- Persze! jövő héten még megnéznek az orvosok, és reményeim szerint már minden rendben lesz.
- Remélem is, mert ha nem, még meg is verlek. – erre mind a ketten hangosan elkezdtünk nevetni. Mikor elhalkultunk, Sebastien komoly tekintettel rám nézett.
- Amit tegnap mondtam, azt komolyan gondoltam. – a tekintetem ide-oda cikázott, nem tudtam, hogy mit kellene erre mondanom. Fiatal vagyok még, és 100% hogy nem vagyok terhes.
- Majd talán egyszer. Az biztos, hogy terhes nem vagyok jelenleg. – mondtam, mire ő elszomorodott egy kicsit. Lehet, hogy direkt csinálta? Áhh… nem hiszem. – de hogy megbizonyosodjuk róla, holnap veszek 3 tesztet, és 3 nap minden reggelén meg fogok egyet csinálni. De csak jövő héten, mert akkor már biztosabb eredményt mutat. – elmosolyodott erre. Végre nem láttam azt a csalódottságot az arcán. Igazából el sem tudom képzelni apukának.. vagy ha igen, akkor a gyerek már 1 éves korában énekelne, gitározna, és talán még egy bandája is lenne már…
- Átmegyek Davidékhez, Kárment biztosan ott találom. – szólaltam meg, mire megszólalt a csengőt. Felálltam, kinyitottam, majd Kármen rögtön a nyakamba ugrott.
- Megfojtasz! – mondtam alig hallható hangon. A torkomat szorította szó szerint.
- Sajnálom, de annyira hiányoztál már! Ha még egyszer ilyet csinálsz, esküszöm utánad megyek, megverlek, és hazajövök. – mondta teljesen komoly hangon. Nyomában ott volt David is, aki rögtön odament Sebastienhez, és elkezdtek beszélgetni. Mi is félrevonultunk Kármennel…
- Na mesélj már, mi van Daviddel? – kérdeztem kíváncsian.
- Ohh te, annyira romantikus! Tegnap voltunk vacsorázni, kibérelte az egész helyet, hogy csak kettesben legyünk. Aztán medencéztünk náluk. És semmit sem sietett el! Türelmes volt, és odaadó. Komolyan, utánanéztem neten, hogy mégis mi fán terem ez a férfi, és csupa rosszat találtam.. de valójában teljesen más. És az első együttlét… ! Te úristen, annyira tökéletes volt minden, hogy már attól felizgultam, hogy ott voltam. – erre elnevettem magam.
- Mi van, te is speedezel? Pierre-től van? – kérdeztem még mindig nevetve tőle, mire értetlenül nézett rám. – hagyjuk, majd egyszer elmesélem.. folytasd. – és úgy is tett. Vagy egy órán át áradozott Davidről, akivel a turné után elmennek egy hétre valahova. Ami szintén meglepetés David részéről.
- Annyira örülök nektek – öleltem magamhoz. – aztán próbáljátok nem elcseszni egymást… - utasítottam jó barátnő módjára.
- Rendben. Na és most, hogy én így elmeséltem mindent, most te jössz. Mi van veletek? Minden okés? Megbeszéltétek? Együtt vagytok végül? – zúdította rám megállás nélkül kérdéseit.
- Együtt vagyunk, igen. Megbeszéltük a dolgokat… de lehet, hogy terhes vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése