God made you and me to best friends forever, because if we were sisters, our mom wouldn’t be able to handle us

35.rész

 "Isten a legjobb barátokká tett minket, mert tudta, hogyha testvérek lennénk, anyukánk nem bírna kezelni minket"

Tágra nyílt pupillákkal pillantottam felé, és egy perc alatt leizzadtam.
- Ugyan már! Ez csak egy kis gyomorrontás, vagy valami vírus.. vagy a fáradtságtól, vagy az időtől, vagy mit tudom én, miért kell állandóan faggatni? – majd megsértődve kimentem a szobából, hangosan becsapva az ajtót, egyenesen le a konyhába. Facsartam narancsot, egy jó nagy pohárral, majd leültem az asztalhoz. Gondoltam ez jó lesz vacsorára. Lassan szürcsölgettem, amikor megjelent Sebastien az ajtóban. Nem szólt egy szót sem.
- Nem értem ezt a kirohanásod… - mondta tömören, és semleges arccal bámult rám.
- Elegem van a gyerek témából! – mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- De tegnap este még azt mondtad…
- Az tegnap este volt. – vágtam bele a mondandójába. – ma már nem tegnap este. Az én számból nem fogod azt hallani, hogy terhes vagyok, ezt fogadd el. Nem én leszek az, aki gyereket fog szülni, értsd meg kérlek. Fiatal vagyok még. Nem akarok gyereket, majd csak 15 év múlva. És én itt le is zártam a témát.
- De tegnap este nem védekeztünk… - mondta meglepetten.
- Kármen adott egy esemény utáni tablettát. – mondtam érzelemmentesen.
- Komolyan így akarsz elválni tőlem? – közelített felém. – ki tudja mikor fogjuk megoldani, hogy találkozzunk. – majd hátulról átölelt, és nyomott egy puszit a nyakamra.
- Én nem… - mondtam kissé megfeledkezve arról, hogy miről is beszéltünk. – Olyan hülye vagy, hogy még így sem hagysz el. – majd felálltam, és kezemeimet az oldalára helyeztem. Így bele tudtam nézni a szemébe. – egy kibírhatatlan perszóna vagyok. – mondtam csalódottan.
- Jaaaj édesem, dehogy vagy. – ölelt magához. – Te vagy a legidegesítőbb, legharagosabb, legkiakadósabb tündér a világon, akit képtelen lennék elhagyni. – mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. A csók egyre vadabb, és egyre szenvedélyesebb lett. Felkapott és letett az asztalra, és ott folytattuk tovább a csatánkat. Az új hálófelsőmet szó szerint letépte rólam, ami rettentően beindított. Nekem szerencsére nem volt ilyen problémám, mert csak egy alsógatyában volt. Benyúltam oda, szabaddá téve legféltettebb kincsét, majd kezemmel izgatni kezdtem. Szája széles mosolyra húzódott, majd félretoltam a bugyimat, és ujjaival kényeztetni kezdett engem. Kezét kiszedtem a lábaim közül, és lerántottam róla az alsónadrágját. Számmal éppen közelítettem felé, mikor felhúzott magához, és megcsókolt. Most teljesen össze voltam zavarodva. A pasik szeretik.. én csak jót akartam…
Gondolataimat hamar elterelte, amikor leszedte rólam a bugyimat, és vadul belém hatolt. Teljesen lefeküdtem az asztalra, ami velünk együtt mozgott. Annyira élveztem! De következőnek valami extrém helyet kellene kitalálni! Ahol van egy veszély. Biztos vagyok benne, hogy sokkal de sokkal jobb lenne!
Nem sokáig maradtunk ebben a pózban. Leszálltam az asztalról, Sebastien felfeküdt rá, majd én Sebastienre, és úgy folytattuk tovább. Nem hajoltam le hozzá csókot lopni, mire ő a mellemet masszírozta intenzíven, és próbálta elérni valahogy az arcomat. Ekkor a kezemet a kezébe tettem, összekulcsoltuk azokat, majd egyenletes ütemben mozogtam. Egy ideig ez jó is volt, majd gyorsítani kezdtem, mire az asztal megadta magát, és összetört alattunk. Kitört mind a négy lába. Nem volt annyira fájdalmas a zuhanás, de azért na.. eléggé kellemetlen volt. A hirtelen jött ijedtségtől abbahagytam a Seben való mozgást, majd mikor fel akartam állni, nem hagyta.
- Nem hagyhatod abba. – elővette a kacér mosolyát, majd valami nagy hős módjára felkapott, és odasétált velem a falhoz. Nagyon izgató volt, meg kell hagyni. Ismételten együtt mozgott csípőnk, majd nagy sóhajjal jelezve Sebastien, hogy elment, lerakott.
- Tökéletes búcsú. – fogta meg az arcomat, majd ismételten megcsókolt. Ruháinkat hátrahagyva sétáltunk fel a szobába, mikor észrevettem, hogy Sebastien feneke nem is rossz. Sőőőt, kis izombajnok! Vajon megállna rajta egy pohár víz?
Beértünk a szobába, majd egy jó nagyot rávágtam Sebastien popsijára, aki nagy szemekkel pislogott rám. Majd elővette a „készülökvalamireúgyhogyféljél” tekintetét, mire elrohantam az ágyig, és teljesen betakartam magam takaróval, hogy sehogy ne tudjon nekem ártani. Szánalmas próbálkozás volt. Egy pillanat alatt lerántotta rólam a takarót, majd elkezdett csikizni, mire hangosan nevettem. Nagyon tetszett neki, és nem akarta abbahagyni.
- Hééééé, búcsúzóul megölsz? – kérdeztem a nagy nevetés közben. Abbahagyta, majd ő feküdt rá a mellkasomra, mire én elkezdtem cirógatni a haját.
- Ugye tudod, hogy amikor lesz szabadidőm, hazarepülök? – kérdezte immáron teljesen komoly hangon.
- Nem fogsz. A végén még fel fogsz bukni a fáradtságtól. El leszek én itt. Itt van Kármen, vigyázni fog rám. Van medence, van kaja, kell ennél több? Nem fogsz te hazajönni. Ígérd meg. – utasítottam.
- Olyat nem ígérhetek, amit tudom, hogy nem biztos, hogy be fogom tudni tartani.
- Ha jön az a pillanat, amikor hazarepülnél, hívj fel, és leordítom a fejed, ami által összeveszünk, és nem akarsz majd hazajönni.
- Te csak azt gondolod… azért akarnék hazajönni, mert összevesztünk… 
- Na, majd holnap megbeszéljük. – mondtam, majd a mind a ketten bebújtunk az ágyba, és hamarosan el is aludtunk. Reggel nagyon korán keltünk, ami nem volt ínyünkre, de muszáj volt. Be kellett pakolnia a cuccait, meg ki kellett menni a reptérre, és az ehhez hasonló készülődések. 2 óra alatt sikerült is neki összehozni. A srácokkal a reptéren találkoztunk. Mindenkinél csak egy bőrönd volt, bár gondolhattam volna, hogy azért vesznek majd maguknak új ruhákat. Nem is gondoltam erre, amikor megláttam Sebnek mennyi ruhája van… de ez most lényegtelen.
- Annyira fogtok hiányozni! Mindannyian! Remélem hamar haza tudtok jönni… - kezdtem bele a búcsúzkodásba, miközben mindenkit megöleltem, és adtam egy puszit az arcukra. Sebastiennek semmit nem tudtam mondani, mert mikor hozzá értem, úgy megcsókolt, hogy a lábam is beleremegett.
- Hiányozni fogsz. – suttogtam.
- Te is nekem! Hívlak, amint tudlak, és hozok valami szépet neked. Bár nálad szebbet találni lehetetlen. – mosolygott, majd újra megcsókolt.
- Nemááááár, ebből szex lesz mindjárt, mind a két részről- utalt Pierre Davidékre, és ránk. Könnyes búcsút vettünk egymástól, majd elindultak a fiúk a géphez, és mi is haza Kármennel.
- Nehéz lesz most, azt hiszem. – mondta Kármen, mikor megérkeztünk hozzá. Azaz Davidhez.
- Ne is mond. Nekem csak most jön az igazi gyötrelem. Reggel úgy rejtőztem el, hogy ne tudja, hogy megint hányok… meg lepleztem, hogy minden okés, pedig annyira ég a gyomrom, hogy el nem tudom mondani neked… - nagyon sokáig beszélgettünk még, és ott is aludtam nála. Hajnalban egyszerre szólalt meg a telefonunk, mire én leborultam az ágyról ijedtemben.
- Hallo? – vettem fel a telefont.
- Szia édesem, aludtál? – kérdezte teljesen felpörögve Sebastien.
- Nem éppen bulizunk… még jó hogy aludtam. – nevettem el magam, mire ő is nevetett.
- Csak azt akartam mondani, hogy minden okés, itt vagyunk a buszon, és nagyon hiányoztok nekünk.
- Aha… - mondtam, majd egy pillanatra bealudtam.
- Ott vagy? Hahó?  - üvöltött a telefonba.
- Ja, persze, igen. Én is imádlak, jó étvágyat. – mondtam, majd letettem a telefont, és a földön aludtam tovább. Másnap reggel nem is emlékeztem arra, hogy beszéltem vele. Halál kómásan ültünk az asztalnál Kármennel. Semmi életerőnk nem volt. Kortyolgattuk a kávét, majd Kármen hirtelen felpattant, és szabályosan kitépte a kezemből a bögrét.
- Héééé! – csattantam fel.
- Nem tesz jót a babának a koffein. – majd kiöntötte a bögre tartalmát.
- Mi??? Ne már, tudod, hogy ha nem iszok kávét reggel, akkor nagyon morcos leszek! – förmedtem rá, mire ő csak mosolygott. – ez nem ér… - húztam a számat. A nap hátralévő részében filmeztünk, medencéztünk, miközben néha-néha rohantam a mosdóba.  Nagyon sokat beszélgettünk, amit nagyon élveztünk. Szerencsére ismét egymásra talált a két barátnő.

Nobody can go back and start a new beginning but anyone can start today and make a new ending

34. rész

"Senki sem képes arra, hogy visszamenjen az időben és ismét elkezdje a történetét, de bárki újrakezdheti ma, és teremthet egy új befejezést"

Reggel úgy keltem fel, hogy, hogy Sebastien hátulról ölelt. Annyira édes! Picit mocorogtam, mire ő elengedett, és átfordult a másik oldalra. Így legalább nem fogom felkelteni. Most még kialudhatja magát, aztán pár hétig biztosan nem…
Felültem az ágy szélére, majd elfogott az émelygés. Az EÜ iskolában úgy tanultuk, hogy alkat kérdése minden a terhesség alatt, úgyhogy én meg sem lepődök már azon, hogy már most elfogott. Bár, anyukám is így volt vele anno velem, lehet, hogy tőle örököltem.
Azonnal befutottam a mosdóba, és a tegnapi kajától fájdalmas búcsút vettem. A szemeim könnyben úsztak a megerőltetéstől. Hálát adtam, hogy csak egy adag jött ki belőlem. Nekidőltem a falnak, és vártam, hogy elmúljon végre ez a gyötrelem. Mély levegőket vettem, és igyekeztem elterelni a gondolataimat.
- Jól vagy? – ült le mellém Sebastien, aki 10 perccel ezelőtt még aludt.
-Elrontottam a gyomromat. Tegnap Kármennel össze-vissza ettünk mindent. Mintha tejszínhabos uborkát ettem volna… - magam sem tudom, hogy jött ez a hasonlat.
- Csinálok neked egy teát, hátha segít majd, aztán feküdj majd vissza kérlek. – mosolygott rám kómásan. Bevallom őszintén, nem hiszem, hogy képes lesz megcsinálni egy bögre teát, de hát, állok elébe. Miután elmúlt az émelygés, megmostam a fogamat, majd visszafeküdtem az ágyba. Egy kancsó forró tea várt rám az éjjeli szekrényen. Nagyon figyelmes! Nyakig betakaróztam, és úgy vártam, hogy visszaérjen.
- Tegnap még semmi bajod nem volt. – állapította meg. Nem kellett ehhez nagy tudás.
- Sose rontottad még el a gyomrodat? – kérdeztem, miközben felé fordultam.
- Még eddig nem. Valahogy az én gyomrom bírja az össze-visszaságot. Strapává tettem a sárevéssel amikor kicsi voltam. – mosolygott rám, majd megsimogatta az arcomat.
- Igyál egy kis teát, hátha segít. – mosolygott továbbra is rám. Bevallom, félve öntöttem ki a kancsóból a bögrébe a teát. Figyeltem közben, hogy milyen színe van. Még a végén meg is mérgez szegény, akarata ellenére. Kissé aggódó fejet vágott, mikor a számhoz emeltem a teát. Tehát ő sem bízik magában. Titkon nagyon nem akartam belőle inni, de hát lehet nemet mondani neki? Kis kortyokat nyelve ittam a teát, ami.. hát hogy is mondjam… Annyira keserű volt, hogy az összes létező nyílásomat összehúzta. Letettem a bögrét, és diadalmasan mosolygott rám. Bárcsak ne tette volna….
- Köszönöm szépen, már jobban is vagyok, úgyhogy menjünk valamerre, vagy csináljunk valamit, mert én nem tudok egész nap feküdni… - majd azzal a lendülettel ki is kászálódtam az ágyból, és elindultam valami göncöt keresni. Sebastien egyből ott termett mellettem, és megfogta a kezeimet.
- Biztos jól vagy? – bólintottam hatalmas mosollyal. – Mit szeretnél csinálni?
- Rég láttam a srácokat… - mondtam kicsit félve, mivel nem tudtam, hogy fog reagálni, hogy a többiekkel is szeretnék lenni egy kicsit.
- Örülök neki, hogy bírod őket. Tudod, nekem nagyon sokat jelent. – mondta, majd megcsókolt. Ezek után mind a ketten felöltöztünk, megreggeliztünk, megnéztük a kedvenc sorozatom egyik részét, amitől Sebastien pont írtózik, de nagyfiúk módjára végignézte velem, aminek nagyon örültem. Felhívtuk a srácokat, és megbeszéltük, hogy a közös kecóban találkozunk. Mire mi megérkeztünk, már mindenki ott volt.
- Sziasztooooooooook! – borultam mindegyik srácnak a nyakába, akik meglepődve figyeltek.
- Mi ez az érzelmesség királylány? – kérdezte nevetve Pierre.
- Mondjuk, hogy nem fogom a hülye fejeteket látni egy csomó ideig…
- Jaaa, jólvan. Hát igen. A Simple Plan-es srácok mindenkinek hiányoznak. – mondta nevetve tovább.
- Ha nem lennél ennyire egoista, talán a srácok közelebb is tudnának menni hozzád a színpadon, mert ahogy láttam videókon, csak menekülnek előled. – nevettem már én is el magam, mire a többiek is egyetértően bólogattak velem.  Pierre sértődötten levágta magát a kanapéra, majd mi is helyet foglaltunk. A srácok meséltek nekünk a koncertekről, autogramm osztásokról, és mindenről, ami velük történik. Kármennel feszültve hallgattuk végig.
- Nem mehetsz sehova. – mondta Kármen Davidnek tök komolyan.
- Mi?? Most miért? – értetlenkedett, mire mi elnevettük magunkat.
- Tök közvetlen vagy mindenkivel, a töködet simogatod koncert közben, és még engedjelek el? – kérdezte Kármen nevetve, mire mi még jobban elnevettük magunkat. Szegény David nem tudta, hogy most mi van.
- Most… komolyan… nem mehetek el ? – nézett tágra nyílt szemekkel. Komolyan elhitte…
- Csak szivaaaat, ne vedd már be, hát látod, hogy nevet! – szólt be Chuck is. Ekkor már David is elnevette magát, és leesett neki.
- Kajás vagyok. – szólalt meg Jeff. – rendelek pizzát. – mondta, majd mindenki nagy juhhéézésba tört ki, mire csak forgatta a szemeit. Amíg vártuk a pizzát a srácok tovább meséltek, mi meg úgy ültünk ott, mint akiknek valami naaaaagy mesét mesélnek. Viccesek lehettünk. Megjött a pizza, mire mindenki elvett magának egy dobozt, és előkerült az alkohol is.
- Lara, te nem iszol? Pizza mellé kell, jobban csúszik. – kérdezte Chuck. Hirtelen Kármenre nézte, aki rögtön ki is húzott a slamasztikából.
- Alkohol diétán van szegény. 1 évig nincs alkohol! – mindenki értetlenül nézett rám.
- Hogy bírod ki? – viccelődött David, aki elég furcsa arckifejezéssel nézett rám. Érdekes lenne, ha a mókamester nem szólalna meg…
- Elég jól! – mondtam tömören, majd egy kicsit elpirultam. Miért számít ez, nem értem. Bár David a látszat kedvéért csinálja ezt, amiért roppant hálás is vagyok neki.
Megettünk a pizzát, majd mindenki nagy pocakkal dőlt éppen oda, ahol volt helye. Egy 5 percet én is bírtam így teli hassal, majd újra elfogott a hányinger. Rohantam is ki a mosdóba, majd a megevett pizza visszaköszönt. Nem éreztem jól magam…
- Jól vagy? – rohantak utánam a többiek.
- Ezek az alkohol elvonás tünetei! Próbáltam én is leszokni… fél óránál tovább nem tartott. – nevetett David, de most nem vették a többiek a poént.
- Persze, csak tudod.. a gyomorrontás… - reméltem ezzel mindent megmagyarázok, és békén hagynak. Sajnos nem így történt.
- Menjünk haza inkább, lehetsz még eleget a srácokkal. – mondta aggódóan Sebastien.
- Most mondta, hogy jól van, mit basztatod? Ha rosszul érzi magát, majd szól neked. – szólt vissza David neki. Nem tudom hogy fogom neki meghálálni a kedvességét, és hogy képes tartania a száját. Sebastien rosszallóan nézett rá, mire ő védekezően feltartotta a kezét.
- Mi lenne, ha kimennétek, hogy kettesben maradhassak vele? Ti meg kint lerendezitek majd. – mondta Kármen, majd kilökdöste onnan a srácokat, és bezárta az ajtót. Gondoltuk, hogy a srácok fognak hallgatózni, magyarul kezdtünk el beszélni.
- Ennek nem később kellene jönnie? – érdeklődött Kármen.
- Én nem tudom, de már most unom az egészet.. Még szerencse, hogy elmennek… - közben adott egy zsepit, amivel megtöröltem magamat.
- Gyomorrontás, jó duma. De ez akkor sem lehet örökké gyomorrontásod. A pocakod is nőni fog.
- Az enyém nem! Nem tartom meg a babát. Ne mond el Davidnek, mert egyből kikotyogná neki, amiből balhé lenne. Kérlek. – kérleltem.
- De figyelj, joga van megtudni!
- De nem most! – vágtam közbe. – Hazudtam neki, amit nem fog megbocsájtani… ma reggel is.. tegnap este meg ráadásul elhitettem vele, hogy akarok tőle gyereket, és ismét védekezés nélkül szexeltünk. Akkor még úgy is akartam. Jó apa lesz belőle. De nem én leszek az, aki meg fogja szülni azt a gyereket…
- Lányok! – szólt közbe egy férfi hang, mire Kármen kinyitotta az ajtót. – Csak szólok, hogy Pierre most szed elő egy angol-magyar szótárat. – majd becsukta az ajtót Kármen, és tovább beszélgettünk.
- Nem értelek… de én nem szólhatok bele a döntésedbe. De támogatlak, mint már mondtam egy párszor. Bár remélem meg fogod magad gondolni, mert ismerlek… megbánnád. – még beszélgettünk egy kicsit, majd kimentünk a srácokhoz. Pierre épp a szótárat leste, míg Chucknál valami papír volt, amire magyar szavak voltak írva… helytelenül szerencsére.
- Jó szórakozást! – szivattuk tovább a srácokat, mire teljesen kiakadtak. Erre ők franciául kezdtek el beszélni. Mit ne mondjak, gyönyörűen néztünk ki. Két lány magyarul ordibál 5 sráccal, míg az az 5 srác franciául halál nyugodtan beszélgetnek. Meg kellett volna örökíteni. Még ezzel elszórakoztunk egy ideig, majd fájdalmas búcsút vettünk egymástól, és Sebbel hazamentünk hozzá. Nem éreztem jól magam, és ezt látta is rajtam. Az ágyban feküdtünk megfürödve, tisztán, miközben lehalkította a TV-t, és feltette azt a kérdést, amitől féltem…
- Te nem vagy véletlenül terhes?

Whoever said it's impossible to miss something you never had obviously has never fallen in love

33. rész

"Bárki is mondta, hogy lehetetlen azt dolgot hiányolni, amid még nem volt, nyilvánvalóan sosem volt még szerelmes"

A nagy nevetésből hirtelen nagy csönd lett, és mindannyian Seb felé néztünk.
- Elmentem Davidékhez, de nem voltatok ott, gondoltam megnézem, hogy itt vagyok-e. – mondta halál nyugodt hangon.
- Ja, átjöttünk ide pár cuccért, mert Lara nálunk lesz egy ideig. Tudod, ilyen kis csajos dolgokat kell dumálniuk, meg trécselni, meg ilyen dolgok, csak belemerültünk a múltunkba, és elkezdtünk ökörködni. – vágta ki magát David. Látszólag bevette.
- Azt hittem, visszajössz hozzám. – mondta még mindig halál nyugodtan. A fenébe, ha nem lennének azok a gyönyörű szemei…
- Úgy gondoltam, jobb lenne, ha egy kicsit Kármennel lennék, mert eléggé elhanyagoltuk egymást az utóbbi időben. David mindjárt megy, és nyilvánosságra hozza Kárment, mi meg addig medencézünk egyet. Ha gondolod, David nálad aludhat, aztán csapjatok egy pasis estét. – ajánlottam fel mosolyogva.
- Pár nap, és megyünk fellépni, nem Daviddel akarok lenni. Bocs, David! Vele leszek egész végig, ti meg Kármennel lehettek. Ki tudja, mennyi ideig nem fogjuk látni egymást…
- Nem hiszem, hogy a tegnapi kirohanásod után, át kellene mennem hozzád. – mondtam meg tömörem az igazságot.
- Ezt neked hoztam. – vette elő a kezét, amiben egy nagy rózsacsokor volt.
- Most ezzel szerinted minden meg van oldva? Nem vagyok terhes, és ezért úgy viselkedtél, mint egy 5 éves! – bukott ki belőlem végül. . A csokrodat meg dugd fel magadnak! Észre se vettél, vettél magadnak egy autót, majd elmentél mellettem, fel a szobádba, és becsuktad az ajtód, jól hallhatóan. Egy csokorral semmire nem mész, édes. Ez nem így megy. Lehet, hogy az előző nőid mint kis rajongó fruskák voltak, de én nem az vagyok, és ezt ne felejtsd el. – mondtam, majd felálltam, és kiviharzottam a szobából úgy, hogy közbe még neki is mentem. Leültem a ház lépcsőjén, és kitört belőlem a zokogás. Kármen pár pillanat múlva mellettem is teremt.
- Jaaj csajszi, nyugodj meg. Menj át hozzá, és beszéljétek meg. Meg ha lehet, mond el neki, hogy mi van… ne hazudj neki. – kérlelt Kármen.
- Felejtsd el. Biztos, hogy nem fogom elmondani neki. Ő lenne a nagy apa? Ugyan már, kérlek… - nevettem el magam.
- Akkor csak menj át hozzá. Aztán majd lesz ami lesz. De én mindig melletted állok majd. – ölelt meg barátnőm. Felpattant mellőlem, és eltűnt. Gondolom Sebastienhez ment… Halk lépteket hallottam, majd elcsendesedett, és éreztem, hogy valaki leült mellém.
- Elszállt az agyam, ne haragudj. Senkivel nem történt ilyen. Ez a „lehet, hogy baba lesz” dolog felizgatott, mert elég érett vagyok már ahhoz, hogy legyen. Aztán amikor negatív lett a teszt, teljesen kiborultam, mert azt akartam, hogy pozitív legyen. Kérlek, ne haragudj rám! Elöntött a düh… De még van 1 teszt… az előzővel mi lett? Mit mutatott? – kérdezte kíváncsian. Egy pillanatra elakadt a lélegzetem, megszólalni nem tudtam. Nem akartam neki hazudni, de nem mondhattam el, hogy voltam orvosnál… Még van egy teszt, az lesz a mentőövem.
- Pozitív lett. De holnap fog eldőlni minden. – nem mertem ránézni…. – és mikor indultok? – próbáltam terelni a témát.
- Az a helyzet, hogy holnap után. David is most közli Kármennel. Amíg ti lent voltatok, addig felhívtak minket, hogy közöljék. 15 hétig leszünk távol, úgyhogy lesz időtök trécselni. – mosolygott kedvesen, majd újra elővette a rózsacsokrot. – Sajnos nem tudtam feldugni magamnak, de remélem azért így is elfogadod bocsánatom jeléül. – majd odanyújtotta, de én ahelyett, hogy elvettem volna, a nyakába borultam.
- Nem akarom, hogy elmenjetek. – mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Sajnálom, Lara. Lesz a közelben is koncert, ha gondolod, majd eljöttök Kármennel, és akkor találkozhatunk. Mert gondolom nem szeretnétek velünk jönni.
- Én biztosan nem. – „nem tehetem meg úgy, hogy terhes vagyok” tettem hozzá magamban. – Kegyetlen hetek lesznek, de remélem fogunk beszélni telefonon. – elhajoltam tőle, hogy a szemeibe nézhessek.
- Jaaj kicsim, hogy mondhatsz ilyen butaságot? – megsimogatta az arcomat. – Amikor lesz szabad időm, a telefonon fogok lógni, és téged foglak idegesíteni. – mondta széles mosollyal az arcán, mire én megcsókoltam őt. Ekkor jöttek ki Davidék is a házból.
- Mi megyünk, bemutatom mindenkinek Kárment. Addigis, sokat huncutkodjatok! – nevette el magát David, majd beszálltak az autóba, és elhajtottak.
- Addigis, szeretném ha nálam lennél, nem ebben a kis szobában. Nagy tér, medence, rengeteg film, és akár még írhatsz nekem egy számot is, amit fel is vehetsz. – mondta ismét mosolyogva.
- Ha meghallod a hangomat, valószínűleg világgá futsz. – nevettem ismét.
- Kötve hiszem. Neked van a legangyalibb hangod a világon. – mondta, majd megcsókolt. Felmentünk a szobámba, hogy összeszedjem a kedvenc dolgaimat, amit átviszek hozzá. Bevallom, azért egy kicsit kényelmetlen nekem, és valószínűleg vissza is fogok ide jönni, de neki erről semmit sem kell tudnia.
1 óra múlva Sebastien egyik szekrényébe pakoltam be a cuccaimat. Az ő cuccait viszont fogalmam sincs, hogy hová tette, de nagyon erősködött, hogy ad nekem egy szekrényt.. olyan édes! Aztán lassan ránk sötétedett. Rendeltünk pizzát, és megnéztünk egy filmet a hálóban.
- Én elmegyek megfürdök, aztán már alszok is, mert hosszú volt a nap. – mondtam mosolyogva, majd nyomtam egy puszit a szájára, és eltűntem a fürdőben. Szépen komótosan levettem a ruháimat, majd megengedtem a kádba a vizet. Hajamat felkötöttem, mert nem állt szándékomban hajat mosni… Lassan belefeküdtem a jó forró vízbe, és hagytam, hogy az egész testem pihenjen. Lenéztem a hasamra, majd elkezdtem simogatni.
- Itt növekszel bennem. Lesz egy babám! Terhes vagyok Sebastien Lefebvre-től! A legtöbb lány erről csak álmodozhat. Egy sztár az apukád! – suttogtam neki. Elég hülyén nézhettem ki, de a lényeg az volt, hogy Seb ne hallja meg. Halk lépteket hallottam, majd mikor felnéztem, anyaszült meztelenül állt ott álmaim férfija, miközben kacér mosoly virított az arcán. Felültem, és engedtem, hogy beüljön hozzám. Be is ült, de a kacér mosolyt nem rejtette el. Megfogta a kezemet, és magára húzott. Lábait kinyújtotta, hogy az ölébe tudjak ülni. Mikor ez megtörtént, vadul megcsókoltam, mire ő kezdett egyre közelebb húzni magához. A nyakamat kezdte csókolgatni, kezével a melleimmel kezdett játszani, majd hirtelen abbahagyta, és a keze elkezdett keresni valamit.
- Nincs szükségünk rá. – mondtam az izgalomtól elkábulva. – Babát szeretnél, nem? – már terhes vagyok… nagyobb baj nem történhet.
Erre nagyobb vehemenciával támadt nekem, amit nagyon élveztem. Ott csókolt, ahol tudott, vagy éppen ahol ért. Kezemmel megfogtam férfiasságát, és izgatni kezdtem, mire ő halk nyögésekkel jutalmazott. Aztán kezeit rátette a csípőmre, és egy mozdulattal becsúszott. A cspíőm egyre ütemesebben kezdett el mozogni, mintha menne valami zene… Csókok hadát egy pillanatra sem hagyta abba. Majd megfogta a fenekemet, és felállt. Csurom vizesen lépkedett ki a fürdőből, bár fogalmam sincs, hogy nem csúsztunk el. A pasik elérik, amit akarnak. Egyenesen bevitt a szobába, és lefeküdtünk az ágyba. A ritmusos mozgást próbáltam nem abbahagyni, bár elég volt nekem az is, hogy sétált velem. Az ágyon vadabb lett, és erősebb ütemet diktált, amit én egyre hangosabb nyögésekkel jutalmaztam. Egyszerűen isteni volt! Nem a saját érdekeit tartotta szem előtt, hanem azt, hogy mi jó nekem. Egyszer csak abbahagyott mindent, majd egyenesen az intim testrészem felé hajolt, amit nyelvével kezdett el izgatni. A hangos sóhajok, és nyögések egyre gyorsabban jöttek, majd lábaim remegni kezdtek, a testhőmérsékletem az egekbe szökött, és a világ egyik legjobb érzése futott végig a testemen. Mikor ezt észrevette, folytattuk a szexet, amely így már sokkal élvezetesebb volt számomra. Ismételten csak ő dolgozott megint, mert semmit nem hagyott, hogy csináljam. 10 perc elteltével még gyorsabb lett, így tudtam, hogy az utolsó fázisban vagyunk. Hangos lélegzetvételek hangja lepte a szobát, Egy hangos nyögés kandúrom részéről, amit az enyém követett, és kifulladva feküdt le mellém az ágyba. Még mindig remegtem a gyönyörtől, ami nagyon tetszett neki.
- Mindennél jobban szeretlek. – csókolt meg újra.
- Azt hiszem, akkor én most elmegyek lezuhanyzom, mert valakinek köszönhetően egy szexben kötöttem ki. – nevettem el magam.
- Héé, úgy mondja a királykisasszony, mintha neki nem tetszett volna! – mondta, majd erősen magához ölelt.
- Egy szóval nem mondtam, hogy nem tetszett, csak nem számítottam rá. – válaszoltam neki, majd kibújtam az öleléséből, bementem a fürdőbe, majd nyugodtan megmosakodtam.

Always smile. It makes people wonder what you’re up to

32.rész.

 "Mosolyogj mindig. Ez arra készteti az embereket, hogy azon töprengjenek, hogy te ki is vagy valójában."

 

- Gratulálok a kismamának. – jött be mosolyogva az orvos, mire én teljesen leblokkoltam. Jól hallottam? Kismama? Mi van??? Biztos szórakozik velem. Hisz… én megtettem mindent!
- Lara! Hahó! Gyere, mennünk kell, otthon megbeszéljük. – nem emlékszem sok mindenre, hogy végülis hogyan mentünk el az autóhoz, meg hogy egyáltalán elköszöntem-e a dokitól. Semmi. Csak az a bizonyos egy mondat járt a fejemben.
- Sebastien nem tudhatja meg. – mondtam komolyan, miközben útban voltunk haza. Vagyis már csak én szobámba, mivel Kármen szerintem beköltözik David házába…
- Miért? – érdeklődött Kármen.
- Mert nem tudom, hogy megtartom-e. Nekem ez túl sok. És ha úgy döntök, hogy nem tartom meg, akkor nem tudhatja meg Sebastien. Tudom, hogy mit gondolsz, de nem járhat el a szád! Még Davidnek sem! Pár nap múlva mennek fellépni, nem kellene a dráma megint. Nem mondod el neki, ugye? – kérdeztem kissé ingerülten, mire ő bólintott. Lassan megérkeztünk a házhoz, majd kitett Kármen, és visszament Davidhez. És most jön az, hogy kitaláljam, hogy mi is legyen. Szépen, komótosan felsétáltam a lépcsőn, be a szobámba, majd lehuppantam az ágyra, és csak néztem ki a fejemből. Miért velem történik mindez? Itt növekszik bennem valami, aminek nem kellene… Sose gondoltam, hogy ilyen helyzetbe fogok kerülni… Nem voltam képes megmozdulni az ágyban. Csörgött a telefonom is, már vagy 50x de nem akartam senkivel sem beszélni, legyen az akárki. Nem tudom hogy kezelni ezt az egészet… 10 perce nem csörgött végre a telefonom, aminek nagyon örültem. De ehelyett az ajtón kopogtam.
- Bújj be! – szóltam ki a kint állónak. Nagy meglepetésemre Kármen és David jött be a szobába.
- Neked minek telefon? – szegezte egyből nekem a kérdést Kármen, de csak rámosolyogtam válasz helyett. Aztán Davidre néztem, aki aggódó fejet vágott.
- Elmondtad neki? – pattantam fel egyből, és fel is ment az a bizonyos pumpa.
- Rájött, hogy füllentek, és ugye tudja a sztorit, mert Seb elmondta neki. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy hol voltunk ma.
- Ugye nem mondod el neki? – néztem kérdően Davidre.
- Nem, mert te fogod neki elmondani. Ez nem az én tisztem. – most még idegesebb voltam, mint szoktam. De sajnos most nem lenne megoldás, ha elmennék.
- Nem fogom neki elmondani, és te se merészeld, mert megbánod. – fenyegettem meg, bár nem volt ínyemre. Mindenki mond olyat amikor ideges, amit nem kellene…
- Elmondta Kármen, hogy a koncertekre való tekintettel nem akarod neki elmondani, de ez nem mehet így a végtelenségig. Hány koncertet akarsz kivárni? Mellesleg, akár tudunk halasztani is… - mondta halál nyugodtan David. Úgy látszott rajta, mintha aggódna értem.
- Én nem akarom ezt a gyereket. – válaszoltam röviden, tömören. – Ha nem lesz baba, miért kellene neki megtudnia? Ne csináljátok már. A legkevésbé hiányzik most mindannyiótoknak egy baba. Mert ugye eléggé befolyásolna titeket.
- Akkor is meg kell tudnia. Még meggondolhatod magad. Lehet, ha elmondanád neki, nem akarnád elvetetni. Vagy gondold.. pár hónap múlva megtudja valahonnan…
- Úgyse fogunk örökké együtt maradni, azért meg nem fogok gyereket szülni, hogy együtt maradjunk. A fenébe, csak 2x feküdtünk le! Ő se lehet akkora bajnok, hogy másodszorra sikerüljön… biztosan elnézett valamit a doki. Látjátok? Nincs is mit elmondani neki. – mosolyogtam diadalmasan, hogy milyen jól megoldottam a problémát. Ők csak megrázták a fejüket, jelezvén, hogy mekkora egy idióta vagyok. Igazából csak nem akartam szembe nézni ezzel. – Meg különbenis. Most durci van, otthon van, és nem beszél velem. – tettem még hozzá.
- Felhívott. Aggódott, hogy nem talált téged otthon…vagyis nála. Aztán mondtam neki, hogy elmentetek Kármennel shoppingolni, meg az estét nálunk töltötted, és kirúgtatok a hámbol Kármennel. Megint. Még mindig úgy tudja, hogy nálunk vagy, és közösen csinálunk valami kaját. – magyarázta meg David.
- De kedves, egy fél nap kellett neki ahhoz, hogy rájöjjön, hogy nem vagyok nála. – forgattam a szemeimet.
- Mondok neked egy jó hírt. – kezdett bele megint David, figyelmen kívül hagyva, amit az előbb mondtam. – Ma megismerik Kárment. Mindenki tudni fogja, hogy Ő van nekem, és így végre abbahagyják az összeboronálást másokkal. – majd nyomott egy puszit az arcára.
- Örülök neki. De tényleg. Remélem nem fognak mindenfélét kitalálgatni majd. – mondtam mosolyogva. Tényleg örültem az ő boldogságukra. Tulajdonképpen én is az voltam, csak teljesen máshogy. Ahh, ez zavaros, inkább hagyjuk…
- Akkor menjetek, és ünnepeljétek meg! – mondtam még mindig nagy vigyorral az arcomon.
- Gyere velünk! – mondta mosolyogva Kármen.
- Áhh, most ezt kihagyom, fáradt vagyok, aludni szeretnék egy kicsit. Még nem tudtam normálisan kipihenni magam, bár elég sokat aludtam… - húztam a számat, hogy vegyél a lapot, hogy tényleg nem akarok velük menni… Ezt le is tudtuk, nem is erősködtek tovább, más téma jött elő, ami abból állt, hogy egymást hecceltük, és gyerekkori emlékeket, hülyeségeket meséltünk egymásnak.
- Emlékszem amikor először elengedett anyu fagyit venni. Kikértem vagy 4 gombóc fagyit. Nos, az egyik pillanatban még a tölcsérben volt, a másikban meg már a kutyák ették. Sírva futottam haza. – mesélte David, és már potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Nem is bírtam abbahagyni. Ahogy magam elé képzelem az egészet… hát, hatalmas!
- Biztos kiröhögtelek volna. – mondtuk egyszerre Kármennel, mire még hangosabban kezdtünk el nevetni. Megtöröltem szemeimet, majd az ajtó felé néztem, ahol Sebastien állt.