16. rész
The end is not as fun as the start…
- Sziasztok. - Köszöntek
nekünk, majd észrevehetően zavarban voltak valamiért. Aztán lejebb néztem, és
akkor láttam meg, hogy David keze Kármen derekán pihen. Kármen ezt egyből észre
is vette, majd azonnal lesöpörte David kezét magáról, és el is húzódtok
egymástól. Nocsak, valami kellemes történhetett velük. Bár, remélem nem ugrott
bele semmi olyan dologba Kármen, ami korai lenne…
- Sziasztok. – köszöntünk mi is nekik vissza egyszerre. Erre csak elmosolyodtam. Sokszor volt ilyen anyukámmal is. Mindig elnevettük magunkat, és már már szokássá vált, hogy ilyenkor elmegyünk, és eszünk valami sütit, vagy eszünk egy fagyit. Egy idő után viszont már undorodtam tőle… de ez most teljesen mellékes. Kicsit mintha megfagyott volna a hangulat… olyan volt, mintha feszültség lenne a levegőben.
- Figyeljetek, sajnálom ami történt… nem önmagam voltam… nekem ez sok… volt. – elszégyelltem magam. Tényleg nem kellett volna úgy viselkednem, de lehet, hogy aki átélte már ugyanazt amit én, ugyanígy viselkedett volna. De ez már egy másik téma.
- Lara, figyelj. – jött oda hozzám Kármen. – érthető. Megértette mindenki, hogy mi a helyzet, mert elmondtam nekik. Ne akadj ezen ki légyszives. Tudniuk kellett, hogy miért volt az, ami.
- Megértem, persze. Sebastiennel megbeszéltük már a dolgokat. De a többiekkel is el kellene beszélnem. Tőlük is bocsánatot kellene kérnem.
- Nem hiszem hogy fognak rád haragudni – szólt közbe Sebastien. – kitalálták, hogy ilyen ivós társasjátékot akarnak veled játszani, mert hogy milyen jól bírod a piát. – nevette el magát, bár szerintem ez egyáltalán nem volt vicces. Mikor meglátta az arckifejezésem, egyből lehervadt a mosolya.
- Oké,oké, hanyagolom ezt a témát! – mondta végül Sebastien, és megadóan felemelte kezeit.
- Jobban is teszed, különben megbánod! – mondtam fenyegetően, de nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Azt hiszem, mi megyünk egyet sétálni. Itt vannak a cuccaid – nyújtotta oda a zacskót Kármen nekem. Elvettem, majd letettem az asztalra.
- Köszönöm szépen. Aztán vigyázzatok magatokra. – utasítottam őket egy kicsit. Mintha anyáskodni akarnék felette… biztosan idegesíti.
- Ti meg érezzétek jól egymást! – kacsintott David, majd elindultak kifelé.
- Remélem tudod, hogy ezt nem hagyom annyiban, David!? – szóltam még utána.
- Reméltem is! – majd becsukták maguk után az ajtót. Újra kettesben voltam vele. Nem tudtam mit kellene tennem, vagy esetleg mondanom. De megtette Ő helyettem.
- Nincs kedved megnézni valami filmet? Vagy hazavigyelek? – érdeklődött. Hirtelen nem is tudtam, hogy melyik lenne a legjobb. De ha már a bocsánatkéréseknél tartunk, akkor ott maradok, és igyekszem jó kislányként viselkedni, és helyrehozni a dolgokat.
- Szívesen megnéznék valami filmet. – mosolyogtam rá. – De azt hiszem, előtte átöltözöm, még a végén csaj illata lesz a ruháidnak. – és azzal a lendülettel megfogtam a zacskót amiben a ruháim voltak, és bementem a szobába, ahol aludtam. elkezdtem kivenni a cuccaimat, és egyre nagyobb ámulatba estem. Miniszoknya, mell alá érő póló, szexi felhérnemű… azthiszem, ezért még meg fogom ölni őt, az biztos.
- Azt hiszem, maradnék a te ruháidban, mert ha felveszem azt, amit Kármen és David hozott el nekem, akkor még valami rossz lánynak néznél. – mosolyogtam rá.
- Persze, semmi baj. Milyen filmet néznél meg? – érdeklődött.
- Hmm, én mondjuk imádom a Star Wars-t… meg a Harry Pottert, de akár jöhet valami Crank féleség, vagy Harcosok klubbja, esetleg a Vasember… - kezdtem el sorolni a filmeket, amiket akkor nézek, amikor beteg vagyok, és annyiszor tudom megnézni, ahányszor akarom. Sosem unom meg ezeket a filmeket!
- Hűűű, hát akkor… nem is tudom melyiket válasszam, mindegyiket szeretem én is. – válaszolt rögtön. Fogalmam sincs, hogy mit kellene válaszolnom. Ez tőle sem rendes válasz, azt hiszem.
- Mit szólnál inkább ahhoz, ha este elmennék vacsorázni valahova? Csak így ketten, és megismernénk egymást. – kérdezte kissé félénken.
- Nyilvános helyre veled? Nincs öngyilkossági hajlam bennem, ne haragudj. – nevettem el magam.
- Hmm. Akkor mit szólnál, ha inkább én főznék valamit, és itt kajálnánk? – kérdezte Sebastien. Elpirultam, nem is kicsit, és ezt biztosan látni is lehetett rajtam. Nem igazán randiztam eddigi életem során.
- Ez mindjárt jobban hangzik! – válaszoltam lelkesen. – De csak ha nem keversz valami mérget az italomba, esetleg az ételbe. Nem igazán szeretnék meghalni, de komolyan! – nevettem el magam újra.
- Azt hiszem, ez még teljesíthető. – mosolyodott el. – Akkor hazaviszlek, készülj össze, és mondjuk… fél 8-ra ott vagyok érted, rendben?
- Tökéletesen megfelel!
- Sziasztok. – köszöntünk mi is nekik vissza egyszerre. Erre csak elmosolyodtam. Sokszor volt ilyen anyukámmal is. Mindig elnevettük magunkat, és már már szokássá vált, hogy ilyenkor elmegyünk, és eszünk valami sütit, vagy eszünk egy fagyit. Egy idő után viszont már undorodtam tőle… de ez most teljesen mellékes. Kicsit mintha megfagyott volna a hangulat… olyan volt, mintha feszültség lenne a levegőben.
- Figyeljetek, sajnálom ami történt… nem önmagam voltam… nekem ez sok… volt. – elszégyelltem magam. Tényleg nem kellett volna úgy viselkednem, de lehet, hogy aki átélte már ugyanazt amit én, ugyanígy viselkedett volna. De ez már egy másik téma.
- Lara, figyelj. – jött oda hozzám Kármen. – érthető. Megértette mindenki, hogy mi a helyzet, mert elmondtam nekik. Ne akadj ezen ki légyszives. Tudniuk kellett, hogy miért volt az, ami.
- Megértem, persze. Sebastiennel megbeszéltük már a dolgokat. De a többiekkel is el kellene beszélnem. Tőlük is bocsánatot kellene kérnem.
- Nem hiszem hogy fognak rád haragudni – szólt közbe Sebastien. – kitalálták, hogy ilyen ivós társasjátékot akarnak veled játszani, mert hogy milyen jól bírod a piát. – nevette el magát, bár szerintem ez egyáltalán nem volt vicces. Mikor meglátta az arckifejezésem, egyből lehervadt a mosolya.
- Oké,oké, hanyagolom ezt a témát! – mondta végül Sebastien, és megadóan felemelte kezeit.
- Jobban is teszed, különben megbánod! – mondtam fenyegetően, de nem bírtam ki mosolygás nélkül.
- Azt hiszem, mi megyünk egyet sétálni. Itt vannak a cuccaid – nyújtotta oda a zacskót Kármen nekem. Elvettem, majd letettem az asztalra.
- Köszönöm szépen. Aztán vigyázzatok magatokra. – utasítottam őket egy kicsit. Mintha anyáskodni akarnék felette… biztosan idegesíti.
- Ti meg érezzétek jól egymást! – kacsintott David, majd elindultak kifelé.
- Remélem tudod, hogy ezt nem hagyom annyiban, David!? – szóltam még utána.
- Reméltem is! – majd becsukták maguk után az ajtót. Újra kettesben voltam vele. Nem tudtam mit kellene tennem, vagy esetleg mondanom. De megtette Ő helyettem.
- Nincs kedved megnézni valami filmet? Vagy hazavigyelek? – érdeklődött. Hirtelen nem is tudtam, hogy melyik lenne a legjobb. De ha már a bocsánatkéréseknél tartunk, akkor ott maradok, és igyekszem jó kislányként viselkedni, és helyrehozni a dolgokat.
- Szívesen megnéznék valami filmet. – mosolyogtam rá. – De azt hiszem, előtte átöltözöm, még a végén csaj illata lesz a ruháidnak. – és azzal a lendülettel megfogtam a zacskót amiben a ruháim voltak, és bementem a szobába, ahol aludtam. elkezdtem kivenni a cuccaimat, és egyre nagyobb ámulatba estem. Miniszoknya, mell alá érő póló, szexi felhérnemű… azthiszem, ezért még meg fogom ölni őt, az biztos.
- Azt hiszem, maradnék a te ruháidban, mert ha felveszem azt, amit Kármen és David hozott el nekem, akkor még valami rossz lánynak néznél. – mosolyogtam rá.
- Persze, semmi baj. Milyen filmet néznél meg? – érdeklődött.
- Hmm, én mondjuk imádom a Star Wars-t… meg a Harry Pottert, de akár jöhet valami Crank féleség, vagy Harcosok klubbja, esetleg a Vasember… - kezdtem el sorolni a filmeket, amiket akkor nézek, amikor beteg vagyok, és annyiszor tudom megnézni, ahányszor akarom. Sosem unom meg ezeket a filmeket!
- Hűűű, hát akkor… nem is tudom melyiket válasszam, mindegyiket szeretem én is. – válaszolt rögtön. Fogalmam sincs, hogy mit kellene válaszolnom. Ez tőle sem rendes válasz, azt hiszem.
- Mit szólnál inkább ahhoz, ha este elmennék vacsorázni valahova? Csak így ketten, és megismernénk egymást. – kérdezte kissé félénken.
- Nyilvános helyre veled? Nincs öngyilkossági hajlam bennem, ne haragudj. – nevettem el magam.
- Hmm. Akkor mit szólnál, ha inkább én főznék valamit, és itt kajálnánk? – kérdezte Sebastien. Elpirultam, nem is kicsit, és ezt biztosan látni is lehetett rajtam. Nem igazán randiztam eddigi életem során.
- Ez mindjárt jobban hangzik! – válaszoltam lelkesen. – De csak ha nem keversz valami mérget az italomba, esetleg az ételbe. Nem igazán szeretnék meghalni, de komolyan! – nevettem el magam újra.
- Azt hiszem, ez még teljesíthető. – mosolyodott el. – Akkor hazaviszlek, készülj össze, és mondjuk… fél 8-ra ott vagyok érted, rendben?
- Tökéletesen megfelel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése