7.rész
Úgy mosolygott, mint egy
kisfiú, aki most kaptam meg anyukájától a kisautót, amit annyira akart.
- Ugye tudod, hogy ez így nem ér? – kérdezte még mindig állva Chuck mellett. Aztán betoppant David, Pierre, és egy másik srác. Komolyan, mintha testvérek lennének vagy nem is tudom. Úgy viselkednek.
- Áhá, tehát ő az a lány – jegyezte meg Chuck.
- Igen, ezekszerint én vagyok. És igenis fer, mert én nem kérdeztem. Chucknak köszönhetően tudtam meg a becses neved. – kuncogtam magamban. Közben odajött David, Pierre, és a másik srác.
- Mi már találkoztunk, de azért David vagyok – ölelt meg, és 2 puszit nyomott az arcomra. Majd jött Pierre. Ugyanezt eljátszotta. Aztán jött az ismeretlen.
- Szia, én Jeff vagyok. Tudom, a nevedet nem árulod el! Örülök hogy megismerhettelek. – ő csak a kezét nyújtotta. Érdekesek. Aztán mentek Kármenhez. Először Pierre, Jeff, majd David. Davidnek széles mosoly volt az arcán, ahogy Kármennek is. Kicsit esetlennek tűnt David. Először a kezét akarta nyújtani, majd puszit adni neki, majd megint kezet nyújtani. A végén az lett belőle, hogy Pierre meglökte a seggénél, és az arcára adott két puszit. Eléggé vörös volt a feje… ITT VALAMI LESZ!
- Tök jó, hogy így mindannyian megismerkedtünk. – próbáltam valamit mondani, hogy észrevegyék magukat a srácok. Meg is lett a kellő hatás, leültek mindannyian az asztalhoz. Szegény Chuck! Gondolom azt hitte, hogy ma valami fog történni… végülis, ő is csak pasiból van, és mindannyian tudjuk, hogy a pasikat mi irányítja.
- Kértek valamit inni? – kérdezte Pierre tőlünk. – Lányok?
- Én kérnék egy vodka narancsot kérek – szólalt meg Kármen.
- Én is. – vágtam rá egyből utána. Hihetetlen módon a srácok is ugyan ezt kérték. De ez am.. olyan csajos ital, nem? Egy jó 10 perc telt el, és már hozták is az innivalókat.
- Köszönöm Pierre – köszönte meg Kármen.
- Én is köszönöm – mondtam Kármen után. Nem tudtam hogy kellene viselkednem, mit kellene csinálnom. A fiúk szórakoztak, heccelték egymást, úgy látszott, végre mindenki felengedett egy kicsit. Talán a pia is segített ebben egy keveset. Nevettek folyamatosan. Annyira jól néztek ki így együtt.
- Nincs kedvetek holnap átjönni hozzánk egy kicsit? Activitizünk meg iszogatunk. Jól fogunk szórakozni. – tette fel a kérdést Kármennek. A legjobb embernek, aki sose hagyja ki ezeket!
- Én megyek szívesen, ez nem akadály. A hétvégém szabad! – vágta rá rögtön.
- És te? – fordult felém Sebastien. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Először nem bírtam levenni a szemem róla, majd Kármen felé fordultam, aki kimeresztette a szemét rám mutatva, hogy igent kéne mondanom. Lassan valami telepatikus képesség lesz kettőnk között.
- Végülis, én is ráérek. – mondtam visszafordulva Sebastien felé.
- Remélem jól fogjátok majd magatokat érezni! – egy csomó csaj állt a pultnál, akik minket néztek. Mintha valami hírességek lennénk.
- Nem megyünk táncolni? – kérdezte David Kármentől. A srác nem úgy nézett ki, mint aki annyira nagyon szeretné ezt a tuc-tuc zenét, főleg nem úgy, hogy táncolni is tud. Mondjuk, ahogy hallottam elég sok lassú számot beadnak, azzal csak nem lehet gondja?!?!?!
- Mehetünk – azzal a lendülettel felugrottak az asztaltól, és már mentek is be a tánctérre. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből, de remélem nem fog hülyeséget csinálni, amit másnapra megbánhat.
- Ti mivel foglalatoskodtok amúgy? – fordultam vissza a többiekhez. Ekkor mindenki egymásra nézett. Nem értettem, hogy mi történt. Annyira nagyon titkos lenne? Esetleg hadititok? Lehet, hogy valami kémek, és most mi vagyunk a célpontjaik…
- Mi sok mindent csinálunk – jegyezte meg Jeff. – Leginkább sosem maradunk egy helyen.
- Igen igen. Majd egyszer elmeséljük, hogy hogy is van ez, csak most még nem. – mondta zavarodottan Pierre, miközben mindenkire ránézett.
- Áhh, értem. – vakartam meg a fejemet. Tényleg eléggé furcsák. Valami nagyon nem stimmel velük, az fix. Kicsit nagy lett a nyüzsgés körülöttünk. Egy csomó csajszi nézett minket, mire a fiúk idegesek lettek.
- Csináld! – Csak ennyit mondott Chuck valakinek, arra nem volt időm, hogy tudjam kinek mondta.
- Nem jönnél el velem táncolni? – Állt fel Sebastien, és nyújtotta a kezét felém. Mivel nem tudtam hova tenni ezt az egészet, és nem akartam visszautasítani őt, ezért elfogadtam a felkérést.
- Mehetünk. – mondtam mosolyogva, mire ő még nagyobb mosolyra húzta a száját. Odaadtam neki a kezemet, megfogta, majd elindultunk mi is a híres neves nagy ajtó felé. Utoljára még hátrapillantottam, de csak annyit láttam, hogy Jeff,Chuck, és Pierre felállnak az asztaltól, és elindulnak kifelé. Valami baj lehet.
Beléptünk az ajtón. Teljesen el voltam ámulva. Nem szokványos diszkónak mondanám, hanem olyan szerelmi kuckó félének. Persze, táncolni is nagyon lehet, de azért a szerelmeseknek is adnak esélyt egy kis turbékolásra. Nagyon jól nézett ki! Egyáltalán nem olyanok, mint amilyenek Magyarországon találhatók. Tetszett! Egy új hely, egy új élmény, és új emberek.
Behúzott a tánctérbe, tényleg bele a sűrűjébe, mikor megláttam Kármenéket. Mosolyognom kellett. Kármen keze David nyakában, David keze Kármen derekán, és beszélgettek. Éppen valami tuc-tuc zene ment, de ez nem zavarta őket. Olyan édesek voltak. Odamentünk melléjük, mire abbahagyták a beszélgetést.
- Na, sokmindenből kimaradtunk? – kérdezte David Sebastientől.
- Kezdődik. – Csak ennyit mondott Seb, mikor Davidnek elkerekedett a szeme. Kis aggodalom látszódott rajta, de csak egy kis ideig. Utána újra felvette azt a nagy vigyorát, majd visszafordult Kármenhez, és tovább beszélgettek. Hát jó….
Jött egy lassú szám. Persze, jön a nyáladdzás, meg a cuppogás, meg jó hogy nem kezdenek majd el szexelni itt. Csak ezért nem szerettem az ilyen szituációkat. Körbenézel, és mindenkinél csak ezt látod.
Sebastien megfogta a derekam, majd magához húzott, és elkezdtünk táncolni.
- Nem tudok táncolni. – jegyeztem meg neki. Közel voltunk egymáshoz. Túl közel! Persze, meg lett tartva a tisztes távolság, de akkor is közel van! A fenébe is!
- Majd én vezetlek, nyugodj meg. Nem fogok megharagudni, ha rálépsz a lábamra. – Kacsintott egyet, majd hirtelen elengedett, és megfordult.
- Ugye tudod, hogy ez így nem ér? – kérdezte még mindig állva Chuck mellett. Aztán betoppant David, Pierre, és egy másik srác. Komolyan, mintha testvérek lennének vagy nem is tudom. Úgy viselkednek.
- Áhá, tehát ő az a lány – jegyezte meg Chuck.
- Igen, ezekszerint én vagyok. És igenis fer, mert én nem kérdeztem. Chucknak köszönhetően tudtam meg a becses neved. – kuncogtam magamban. Közben odajött David, Pierre, és a másik srác.
- Mi már találkoztunk, de azért David vagyok – ölelt meg, és 2 puszit nyomott az arcomra. Majd jött Pierre. Ugyanezt eljátszotta. Aztán jött az ismeretlen.
- Szia, én Jeff vagyok. Tudom, a nevedet nem árulod el! Örülök hogy megismerhettelek. – ő csak a kezét nyújtotta. Érdekesek. Aztán mentek Kármenhez. Először Pierre, Jeff, majd David. Davidnek széles mosoly volt az arcán, ahogy Kármennek is. Kicsit esetlennek tűnt David. Először a kezét akarta nyújtani, majd puszit adni neki, majd megint kezet nyújtani. A végén az lett belőle, hogy Pierre meglökte a seggénél, és az arcára adott két puszit. Eléggé vörös volt a feje… ITT VALAMI LESZ!
- Tök jó, hogy így mindannyian megismerkedtünk. – próbáltam valamit mondani, hogy észrevegyék magukat a srácok. Meg is lett a kellő hatás, leültek mindannyian az asztalhoz. Szegény Chuck! Gondolom azt hitte, hogy ma valami fog történni… végülis, ő is csak pasiból van, és mindannyian tudjuk, hogy a pasikat mi irányítja.
- Kértek valamit inni? – kérdezte Pierre tőlünk. – Lányok?
- Én kérnék egy vodka narancsot kérek – szólalt meg Kármen.
- Én is. – vágtam rá egyből utána. Hihetetlen módon a srácok is ugyan ezt kérték. De ez am.. olyan csajos ital, nem? Egy jó 10 perc telt el, és már hozták is az innivalókat.
- Köszönöm Pierre – köszönte meg Kármen.
- Én is köszönöm – mondtam Kármen után. Nem tudtam hogy kellene viselkednem, mit kellene csinálnom. A fiúk szórakoztak, heccelték egymást, úgy látszott, végre mindenki felengedett egy kicsit. Talán a pia is segített ebben egy keveset. Nevettek folyamatosan. Annyira jól néztek ki így együtt.
- Nincs kedvetek holnap átjönni hozzánk egy kicsit? Activitizünk meg iszogatunk. Jól fogunk szórakozni. – tette fel a kérdést Kármennek. A legjobb embernek, aki sose hagyja ki ezeket!
- Én megyek szívesen, ez nem akadály. A hétvégém szabad! – vágta rá rögtön.
- És te? – fordult felém Sebastien. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Először nem bírtam levenni a szemem róla, majd Kármen felé fordultam, aki kimeresztette a szemét rám mutatva, hogy igent kéne mondanom. Lassan valami telepatikus képesség lesz kettőnk között.
- Végülis, én is ráérek. – mondtam visszafordulva Sebastien felé.
- Remélem jól fogjátok majd magatokat érezni! – egy csomó csaj állt a pultnál, akik minket néztek. Mintha valami hírességek lennénk.
- Nem megyünk táncolni? – kérdezte David Kármentől. A srác nem úgy nézett ki, mint aki annyira nagyon szeretné ezt a tuc-tuc zenét, főleg nem úgy, hogy táncolni is tud. Mondjuk, ahogy hallottam elég sok lassú számot beadnak, azzal csak nem lehet gondja?!?!?!
- Mehetünk – azzal a lendülettel felugrottak az asztaltól, és már mentek is be a tánctérre. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből, de remélem nem fog hülyeséget csinálni, amit másnapra megbánhat.
- Ti mivel foglalatoskodtok amúgy? – fordultam vissza a többiekhez. Ekkor mindenki egymásra nézett. Nem értettem, hogy mi történt. Annyira nagyon titkos lenne? Esetleg hadititok? Lehet, hogy valami kémek, és most mi vagyunk a célpontjaik…
- Mi sok mindent csinálunk – jegyezte meg Jeff. – Leginkább sosem maradunk egy helyen.
- Igen igen. Majd egyszer elmeséljük, hogy hogy is van ez, csak most még nem. – mondta zavarodottan Pierre, miközben mindenkire ránézett.
- Áhh, értem. – vakartam meg a fejemet. Tényleg eléggé furcsák. Valami nagyon nem stimmel velük, az fix. Kicsit nagy lett a nyüzsgés körülöttünk. Egy csomó csajszi nézett minket, mire a fiúk idegesek lettek.
- Csináld! – Csak ennyit mondott Chuck valakinek, arra nem volt időm, hogy tudjam kinek mondta.
- Nem jönnél el velem táncolni? – Állt fel Sebastien, és nyújtotta a kezét felém. Mivel nem tudtam hova tenni ezt az egészet, és nem akartam visszautasítani őt, ezért elfogadtam a felkérést.
- Mehetünk. – mondtam mosolyogva, mire ő még nagyobb mosolyra húzta a száját. Odaadtam neki a kezemet, megfogta, majd elindultunk mi is a híres neves nagy ajtó felé. Utoljára még hátrapillantottam, de csak annyit láttam, hogy Jeff,Chuck, és Pierre felállnak az asztaltól, és elindulnak kifelé. Valami baj lehet.
Beléptünk az ajtón. Teljesen el voltam ámulva. Nem szokványos diszkónak mondanám, hanem olyan szerelmi kuckó félének. Persze, táncolni is nagyon lehet, de azért a szerelmeseknek is adnak esélyt egy kis turbékolásra. Nagyon jól nézett ki! Egyáltalán nem olyanok, mint amilyenek Magyarországon találhatók. Tetszett! Egy új hely, egy új élmény, és új emberek.
Behúzott a tánctérbe, tényleg bele a sűrűjébe, mikor megláttam Kármenéket. Mosolyognom kellett. Kármen keze David nyakában, David keze Kármen derekán, és beszélgettek. Éppen valami tuc-tuc zene ment, de ez nem zavarta őket. Olyan édesek voltak. Odamentünk melléjük, mire abbahagyták a beszélgetést.
- Na, sokmindenből kimaradtunk? – kérdezte David Sebastientől.
- Kezdődik. – Csak ennyit mondott Seb, mikor Davidnek elkerekedett a szeme. Kis aggodalom látszódott rajta, de csak egy kis ideig. Utána újra felvette azt a nagy vigyorát, majd visszafordult Kármenhez, és tovább beszélgettek. Hát jó….
Jött egy lassú szám. Persze, jön a nyáladdzás, meg a cuppogás, meg jó hogy nem kezdenek majd el szexelni itt. Csak ezért nem szerettem az ilyen szituációkat. Körbenézel, és mindenkinél csak ezt látod.
Sebastien megfogta a derekam, majd magához húzott, és elkezdtünk táncolni.
- Nem tudok táncolni. – jegyeztem meg neki. Közel voltunk egymáshoz. Túl közel! Persze, meg lett tartva a tisztes távolság, de akkor is közel van! A fenébe is!
- Majd én vezetlek, nyugodj meg. Nem fogok megharagudni, ha rálépsz a lábamra. – Kacsintott egyet, majd hirtelen elengedett, és megfordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése