15.rész
When life gives you a hundred reasons to cry, show life a thousand reasons to smile
Nagyokat pislogtam,
próbáltam magamhoz térni. A fejem rettentően fájt, és ezáltal a hangokat is
rosszul tűrtem. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból. Meglepett, hogy nem
vagyok meztelen, és sehol valami érdemleges, ami arra utalna, hogy csináltak
velem valamit az éjjel. A köntösöm is rajtam volt. Egy papucs is oda volt
készítve az ágy mellé, bár még mielőtt belebújtam volna láttam, hogy egy
csöppet nagy lesz a lábamra. De nem zavart. Most nem. Ki kellett derítenem,
hogy hol is vagyok jelenleg, és hogy hogy kerültem ide. Kiléptem az ajtón, és
finom reggeli illat csapta meg az orromat. A illat irányába lépkedtem, mikor
megérkeztem a konyhába, ahol egy srác kis fehér kötényben, rövidgatyában, és
egy fekete pólóban. Szerintem hallotta, ahogy megérkeztem oda, vagy csak egy
hatodik érzék munkálkodik az emberben, de egyenesen rám nézett, és
elmosolyodott. Én is ugyan ezt tettem. Sebastien volt az.
- Hmm, de jó illata van. – ültem le az asztalhoz.
- Remélem nem csak az illata lesz jó, hanem ízleni is fog. Parancsolj. – mondta, majd odarakta elém a rántottál. Szegény, azt hiszi, hogy ezt a 8 tojásból készült rántottát, meg fogom enni… kis hiszékeny. Elkezdtem enni, majd elfogott a bűntudat. Ahogy viselkedtem vele tegnap, az nem volt épp a legkedvesebb, és ő mégis úgy viselkedik velem, mintha semmi sem történt volna. Valamit azért csak kellene mondanom… vagy megbeszélni, vagy akármi…
- Sajnálom, amit tegnap műveltem, nem volt szép tőlem. Tudom, hogy egy tapló voltam! Én csak… csak tudom milyen egy zenész barátja lenni. Vagyis én ott barátnő voltam, de az most mellékes. Megkeserítette az életemet. Én nem akarom újra ugyanazt, ami volt. Teljesen tönkretett… - ekkor lenéztem a padlóra. Nem tudtam ránézni. – Tényleg jobb lenne, ha elfelejtenél engem. Még havernak is. Komolyan, nem akarok csalódni…
- Figyelj, egyezzünk meg valamiben. Mihelyst úgy érzed, hogy ez az egész kezd átmenni abba, amibe régen voltál, egy szó nélkül leléphetsz. Nem foglak keresni, és nem fogok kérdezősködni, mert tudom, hogy miért tetted azt, amit. Csak ne fossz meg a társaságodtól. Kérlek. – Ujját az állam alá tette, majd felemelte a fejemet, hogy belenézhessen a szemembe. Azok a szemek. Annyira gyönyörűek, hogy szerintem ő valami kísérleti csoda… ilyen szemek nem létezhetnek! Ez képtelenség!
- Rendben, ahogy szeretnéd. De azt is tegyük hozzá, hogy ha veszélyben érzem magam, akkor is…
- Shhh – folytotta belém a szót. – most egyél, aztán utána megbeszélünk mindent, rendben? Addig én felhívom Davidéket, hogy jöjjenek ide Kármennel.
- Szólnál, hogy hozzanak valami ruhát? Kicsit… kényelmetlenül érzem így magam.. – pirultam el a végére. Megint elővette az irtózatosan szexi mosolyát. Alig tudom leállítani magam, hogy ne ugorjak rögtön rá…
- Persze, azonnal. De te pedig egyél végre, nehogy elfogyjál nekem! – parancsolt rám, én meg bólogattam. Visszafordultam a kajához, és próbáltam pár falatot enni még, amíg ő telefonál. De kifejezetten rosszul voltam. Mindig elfelejtem, hogy másnaposan nem szabad az embernek ennie, mert annak csúnya vége lesz. Egy pár perc múlva meg is érkezett Sebastien, nagy vigyorral az arcán. De mikor meglátta, hogy kezd elzöldülni a fejem a kajától, egyből komolyra váltott.
- Mi a baj? Ennyire rosszat főztem? – rohant oda aggodalmasan, majd megfogta a kezemet.
- Dehogy! Csak elfelejtettem, hogy másnaposan csak ásványvíz! – mondtam, majd mély levegőket vettem, hogy lenyugtassam a gyomromat, és ne kelljen ennél is jobban szégyelnem magam.
- Mikor jönnek a többiek? – érdeklődtem.
- Egy óra és itt vannak.
- Hmm. – frappáns válasz volt tőlem, nem igaz? Két rosszullét között csak erre futotta.
- Ha gondolod, menj el zuhanyozni, hogy felfrissüljél kicsit. Rakok ki neked törülközőt, meg ha gondolod… tiszta ruhát… az én ruháimból. – vakarta meg a fejét. Gondolom azt hitte, hogy megint le fogom ordítani a fejét. De erre csak elmosolyodtam.
- Az igazán jól esne, és megköszönném. – erre felállt, és egyből el is húzott. Valószínűleg a törülközőt vitte be a fürdőszobába. Pár pillanat múlva, már újra ott volt.
- Tettem ki törülközőt, lila színű. Nem fogod eltéveszteni, mert csak az az egy lila benn. Tusfürdő… hát öhmmm… az van, amit anyám hagyott itt. Néha meg szokott látogatni, és vásárolt magának. Remélem elfogadható lesz az. – mondta kaján vigyorral az arcán. – Ha bármire szükséged lenne még, nyugodtan kiabálj, bemegyek. – ekkor már viszont a huncut mosoly jelent meg. A kis cseles. Most talán majd kiabálnom kellene?
- Rendben, köszönöm szépen még egyszer. – felálltunk, és megmutatta hogy hol a fürdő. Egyből be is csuktam az ajtót. Hm, mázlim volt, mert nem volt kulcs az ajtóhoz… micsoda véletlen! Levetettem a koszos fehérneműmet, meg persze a köntösömet, és beálltam a forró zuhany alá. Isteni volt, esküszöm. Ez is kellett még a mai naphoz. A hajam megmosása volt a nap fénypontja!
Talán 20 percet lehettem benn a zuhany alatt, amikor magamra csavartam a törülközőmet, és kiléptem a folyosóra. Nem rakta be a ruháit!
- Sebastien! Kellene a segítséged, ugyanis a ruháidat merő véletlenségből nem raktad be nekem. – majd azzal a lendülettel el is csúsztam a kövön. De pont ott termett Sebastien, aki elkapott. Komolyan, mintha valami filmben lennénk… túl sok a véletlen. Na meg persze az is, hogy a törülközőnek le kellett csúsznia… Szerencsére nem teljesen, de éppen elég volt ahhoz, hogy valamit villantsak. Már csak ez kellett. Azonnal felugrottam Sebastien karjából, magamra tekertem a törülközőt, majd meredten rá néztem, és vártam a válaszát.
- A szobában van benn, az ágyon. – mondta enyhén zaklatottan. Én egyből el is indultam a szobába, hogy felvegyem a cuccokat. Egy kis könnyű nyári ing, és egy térdnadrág. Na meg egy boxer. Nagyon aranyos! Egyből fel is kaptam magamra a ruháit, az inget viszont nem gomboltam be teljesen… azért ha már ilyen kedves volt, legalább had izgassam egy kicsit. Kimentem hozzá. Éppen mosogatott. Megköszörültem a torkomat, mire egyből felnézett.
- Jól állnak rajtad a ruháim. – Jegyezte meg. Mire mondtam volna valamit, megérkeztek Kármenék… A fenébe, olyan jó volt a ruháiban lenni. Mélyen beszívni az illatát. Mintha egy álomban lennék.
- Hmm, de jó illata van. – ültem le az asztalhoz.
- Remélem nem csak az illata lesz jó, hanem ízleni is fog. Parancsolj. – mondta, majd odarakta elém a rántottál. Szegény, azt hiszi, hogy ezt a 8 tojásból készült rántottát, meg fogom enni… kis hiszékeny. Elkezdtem enni, majd elfogott a bűntudat. Ahogy viselkedtem vele tegnap, az nem volt épp a legkedvesebb, és ő mégis úgy viselkedik velem, mintha semmi sem történt volna. Valamit azért csak kellene mondanom… vagy megbeszélni, vagy akármi…
- Sajnálom, amit tegnap műveltem, nem volt szép tőlem. Tudom, hogy egy tapló voltam! Én csak… csak tudom milyen egy zenész barátja lenni. Vagyis én ott barátnő voltam, de az most mellékes. Megkeserítette az életemet. Én nem akarom újra ugyanazt, ami volt. Teljesen tönkretett… - ekkor lenéztem a padlóra. Nem tudtam ránézni. – Tényleg jobb lenne, ha elfelejtenél engem. Még havernak is. Komolyan, nem akarok csalódni…
- Figyelj, egyezzünk meg valamiben. Mihelyst úgy érzed, hogy ez az egész kezd átmenni abba, amibe régen voltál, egy szó nélkül leléphetsz. Nem foglak keresni, és nem fogok kérdezősködni, mert tudom, hogy miért tetted azt, amit. Csak ne fossz meg a társaságodtól. Kérlek. – Ujját az állam alá tette, majd felemelte a fejemet, hogy belenézhessen a szemembe. Azok a szemek. Annyira gyönyörűek, hogy szerintem ő valami kísérleti csoda… ilyen szemek nem létezhetnek! Ez képtelenség!
- Rendben, ahogy szeretnéd. De azt is tegyük hozzá, hogy ha veszélyben érzem magam, akkor is…
- Shhh – folytotta belém a szót. – most egyél, aztán utána megbeszélünk mindent, rendben? Addig én felhívom Davidéket, hogy jöjjenek ide Kármennel.
- Szólnál, hogy hozzanak valami ruhát? Kicsit… kényelmetlenül érzem így magam.. – pirultam el a végére. Megint elővette az irtózatosan szexi mosolyát. Alig tudom leállítani magam, hogy ne ugorjak rögtön rá…
- Persze, azonnal. De te pedig egyél végre, nehogy elfogyjál nekem! – parancsolt rám, én meg bólogattam. Visszafordultam a kajához, és próbáltam pár falatot enni még, amíg ő telefonál. De kifejezetten rosszul voltam. Mindig elfelejtem, hogy másnaposan nem szabad az embernek ennie, mert annak csúnya vége lesz. Egy pár perc múlva meg is érkezett Sebastien, nagy vigyorral az arcán. De mikor meglátta, hogy kezd elzöldülni a fejem a kajától, egyből komolyra váltott.
- Mi a baj? Ennyire rosszat főztem? – rohant oda aggodalmasan, majd megfogta a kezemet.
- Dehogy! Csak elfelejtettem, hogy másnaposan csak ásványvíz! – mondtam, majd mély levegőket vettem, hogy lenyugtassam a gyomromat, és ne kelljen ennél is jobban szégyelnem magam.
- Mikor jönnek a többiek? – érdeklődtem.
- Egy óra és itt vannak.
- Hmm. – frappáns válasz volt tőlem, nem igaz? Két rosszullét között csak erre futotta.
- Ha gondolod, menj el zuhanyozni, hogy felfrissüljél kicsit. Rakok ki neked törülközőt, meg ha gondolod… tiszta ruhát… az én ruháimból. – vakarta meg a fejét. Gondolom azt hitte, hogy megint le fogom ordítani a fejét. De erre csak elmosolyodtam.
- Az igazán jól esne, és megköszönném. – erre felállt, és egyből el is húzott. Valószínűleg a törülközőt vitte be a fürdőszobába. Pár pillanat múlva, már újra ott volt.
- Tettem ki törülközőt, lila színű. Nem fogod eltéveszteni, mert csak az az egy lila benn. Tusfürdő… hát öhmmm… az van, amit anyám hagyott itt. Néha meg szokott látogatni, és vásárolt magának. Remélem elfogadható lesz az. – mondta kaján vigyorral az arcán. – Ha bármire szükséged lenne még, nyugodtan kiabálj, bemegyek. – ekkor már viszont a huncut mosoly jelent meg. A kis cseles. Most talán majd kiabálnom kellene?
- Rendben, köszönöm szépen még egyszer. – felálltunk, és megmutatta hogy hol a fürdő. Egyből be is csuktam az ajtót. Hm, mázlim volt, mert nem volt kulcs az ajtóhoz… micsoda véletlen! Levetettem a koszos fehérneműmet, meg persze a köntösömet, és beálltam a forró zuhany alá. Isteni volt, esküszöm. Ez is kellett még a mai naphoz. A hajam megmosása volt a nap fénypontja!
Talán 20 percet lehettem benn a zuhany alatt, amikor magamra csavartam a törülközőmet, és kiléptem a folyosóra. Nem rakta be a ruháit!
- Sebastien! Kellene a segítséged, ugyanis a ruháidat merő véletlenségből nem raktad be nekem. – majd azzal a lendülettel el is csúsztam a kövön. De pont ott termett Sebastien, aki elkapott. Komolyan, mintha valami filmben lennénk… túl sok a véletlen. Na meg persze az is, hogy a törülközőnek le kellett csúsznia… Szerencsére nem teljesen, de éppen elég volt ahhoz, hogy valamit villantsak. Már csak ez kellett. Azonnal felugrottam Sebastien karjából, magamra tekertem a törülközőt, majd meredten rá néztem, és vártam a válaszát.
- A szobában van benn, az ágyon. – mondta enyhén zaklatottan. Én egyből el is indultam a szobába, hogy felvegyem a cuccokat. Egy kis könnyű nyári ing, és egy térdnadrág. Na meg egy boxer. Nagyon aranyos! Egyből fel is kaptam magamra a ruháit, az inget viszont nem gomboltam be teljesen… azért ha már ilyen kedves volt, legalább had izgassam egy kicsit. Kimentem hozzá. Éppen mosogatott. Megköszörültem a torkomat, mire egyből felnézett.
- Jól állnak rajtad a ruháim. – Jegyezte meg. Mire mondtam volna valamit, megérkeztek Kármenék… A fenébe, olyan jó volt a ruháiban lenni. Mélyen beszívni az illatát. Mintha egy álomban lennék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése