35.rész
"Isten a legjobb barátokká tett minket, mert tudta, hogyha testvérek lennénk, anyukánk nem bírna kezelni minket"
Tágra nyílt pupillákkal
pillantottam felé, és egy perc alatt leizzadtam.
- Ugyan már! Ez csak egy kis gyomorrontás, vagy valami vírus.. vagy a fáradtságtól, vagy az időtől, vagy mit tudom én, miért kell állandóan faggatni? – majd megsértődve kimentem a szobából, hangosan becsapva az ajtót, egyenesen le a konyhába. Facsartam narancsot, egy jó nagy pohárral, majd leültem az asztalhoz. Gondoltam ez jó lesz vacsorára. Lassan szürcsölgettem, amikor megjelent Sebastien az ajtóban. Nem szólt egy szót sem.
- Nem értem ezt a kirohanásod… - mondta tömören, és semleges arccal bámult rám.
- Elegem van a gyerek témából! – mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- De tegnap este még azt mondtad…
- Az tegnap este volt. – vágtam bele a mondandójába. – ma már nem tegnap este. Az én számból nem fogod azt hallani, hogy terhes vagyok, ezt fogadd el. Nem én leszek az, aki gyereket fog szülni, értsd meg kérlek. Fiatal vagyok még. Nem akarok gyereket, majd csak 15 év múlva. És én itt le is zártam a témát.
- De tegnap este nem védekeztünk… - mondta meglepetten.
- Kármen adott egy esemény utáni tablettát. – mondtam érzelemmentesen.
- Komolyan így akarsz elválni tőlem? – közelített felém. – ki tudja mikor fogjuk megoldani, hogy találkozzunk. – majd hátulról átölelt, és nyomott egy puszit a nyakamra.
- Én nem… - mondtam kissé megfeledkezve arról, hogy miről is beszéltünk. – Olyan hülye vagy, hogy még így sem hagysz el. – majd felálltam, és kezemeimet az oldalára helyeztem. Így bele tudtam nézni a szemébe. – egy kibírhatatlan perszóna vagyok. – mondtam csalódottan.
- Jaaaj édesem, dehogy vagy. – ölelt magához. – Te vagy a legidegesítőbb, legharagosabb, legkiakadósabb tündér a világon, akit képtelen lennék elhagyni. – mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. A csók egyre vadabb, és egyre szenvedélyesebb lett. Felkapott és letett az asztalra, és ott folytattuk tovább a csatánkat. Az új hálófelsőmet szó szerint letépte rólam, ami rettentően beindított. Nekem szerencsére nem volt ilyen problémám, mert csak egy alsógatyában volt. Benyúltam oda, szabaddá téve legféltettebb kincsét, majd kezemmel izgatni kezdtem. Szája széles mosolyra húzódott, majd félretoltam a bugyimat, és ujjaival kényeztetni kezdett engem. Kezét kiszedtem a lábaim közül, és lerántottam róla az alsónadrágját. Számmal éppen közelítettem felé, mikor felhúzott magához, és megcsókolt. Most teljesen össze voltam zavarodva. A pasik szeretik.. én csak jót akartam…
Gondolataimat hamar elterelte, amikor leszedte rólam a bugyimat, és vadul belém hatolt. Teljesen lefeküdtem az asztalra, ami velünk együtt mozgott. Annyira élveztem! De következőnek valami extrém helyet kellene kitalálni! Ahol van egy veszély. Biztos vagyok benne, hogy sokkal de sokkal jobb lenne!
Nem sokáig maradtunk ebben a pózban. Leszálltam az asztalról, Sebastien felfeküdt rá, majd én Sebastienre, és úgy folytattuk tovább. Nem hajoltam le hozzá csókot lopni, mire ő a mellemet masszírozta intenzíven, és próbálta elérni valahogy az arcomat. Ekkor a kezemet a kezébe tettem, összekulcsoltuk azokat, majd egyenletes ütemben mozogtam. Egy ideig ez jó is volt, majd gyorsítani kezdtem, mire az asztal megadta magát, és összetört alattunk. Kitört mind a négy lába. Nem volt annyira fájdalmas a zuhanás, de azért na.. eléggé kellemetlen volt. A hirtelen jött ijedtségtől abbahagytam a Seben való mozgást, majd mikor fel akartam állni, nem hagyta.
- Nem hagyhatod abba. – elővette a kacér mosolyát, majd valami nagy hős módjára felkapott, és odasétált velem a falhoz. Nagyon izgató volt, meg kell hagyni. Ismételten együtt mozgott csípőnk, majd nagy sóhajjal jelezve Sebastien, hogy elment, lerakott.
- Tökéletes búcsú. – fogta meg az arcomat, majd ismételten megcsókolt. Ruháinkat hátrahagyva sétáltunk fel a szobába, mikor észrevettem, hogy Sebastien feneke nem is rossz. Sőőőt, kis izombajnok! Vajon megállna rajta egy pohár víz?
Beértünk a szobába, majd egy jó nagyot rávágtam Sebastien popsijára, aki nagy szemekkel pislogott rám. Majd elővette a „készülökvalamireúgyhogyféljél” tekintetét, mire elrohantam az ágyig, és teljesen betakartam magam takaróval, hogy sehogy ne tudjon nekem ártani. Szánalmas próbálkozás volt. Egy pillanat alatt lerántotta rólam a takarót, majd elkezdett csikizni, mire hangosan nevettem. Nagyon tetszett neki, és nem akarta abbahagyni.
- Hééééé, búcsúzóul megölsz? – kérdeztem a nagy nevetés közben. Abbahagyta, majd ő feküdt rá a mellkasomra, mire én elkezdtem cirógatni a haját.
- Ugye tudod, hogy amikor lesz szabadidőm, hazarepülök? – kérdezte immáron teljesen komoly hangon.
- Nem fogsz. A végén még fel fogsz bukni a fáradtságtól. El leszek én itt. Itt van Kármen, vigyázni fog rám. Van medence, van kaja, kell ennél több? Nem fogsz te hazajönni. Ígérd meg. – utasítottam.
- Olyat nem ígérhetek, amit tudom, hogy nem biztos, hogy be fogom tudni tartani.
- Ha jön az a pillanat, amikor hazarepülnél, hívj fel, és leordítom a fejed, ami által összeveszünk, és nem akarsz majd hazajönni.
- Te csak azt gondolod… azért akarnék hazajönni, mert összevesztünk…
- Na, majd holnap megbeszéljük. – mondtam, majd a mind a ketten bebújtunk az ágyba, és hamarosan el is aludtunk. Reggel nagyon korán keltünk, ami nem volt ínyünkre, de muszáj volt. Be kellett pakolnia a cuccait, meg ki kellett menni a reptérre, és az ehhez hasonló készülődések. 2 óra alatt sikerült is neki összehozni. A srácokkal a reptéren találkoztunk. Mindenkinél csak egy bőrönd volt, bár gondolhattam volna, hogy azért vesznek majd maguknak új ruhákat. Nem is gondoltam erre, amikor megláttam Sebnek mennyi ruhája van… de ez most lényegtelen.
- Annyira fogtok hiányozni! Mindannyian! Remélem hamar haza tudtok jönni… - kezdtem bele a búcsúzkodásba, miközben mindenkit megöleltem, és adtam egy puszit az arcukra. Sebastiennek semmit nem tudtam mondani, mert mikor hozzá értem, úgy megcsókolt, hogy a lábam is beleremegett.
- Hiányozni fogsz. – suttogtam.
- Te is nekem! Hívlak, amint tudlak, és hozok valami szépet neked. Bár nálad szebbet találni lehetetlen. – mosolygott, majd újra megcsókolt.
- Nemááááár, ebből szex lesz mindjárt, mind a két részről- utalt Pierre Davidékre, és ránk. Könnyes búcsút vettünk egymástól, majd elindultak a fiúk a géphez, és mi is haza Kármennel.
- Nehéz lesz most, azt hiszem. – mondta Kármen, mikor megérkeztünk hozzá. Azaz Davidhez.
- Ne is mond. Nekem csak most jön az igazi gyötrelem. Reggel úgy rejtőztem el, hogy ne tudja, hogy megint hányok… meg lepleztem, hogy minden okés, pedig annyira ég a gyomrom, hogy el nem tudom mondani neked… - nagyon sokáig beszélgettünk még, és ott is aludtam nála. Hajnalban egyszerre szólalt meg a telefonunk, mire én leborultam az ágyról ijedtemben.
- Hallo? – vettem fel a telefont.
- Szia édesem, aludtál? – kérdezte teljesen felpörögve Sebastien.
- Nem éppen bulizunk… még jó hogy aludtam. – nevettem el magam, mire ő is nevetett.
- Csak azt akartam mondani, hogy minden okés, itt vagyunk a buszon, és nagyon hiányoztok nekünk.
- Aha… - mondtam, majd egy pillanatra bealudtam.
- Ott vagy? Hahó? - üvöltött a telefonba.
- Ja, persze, igen. Én is imádlak, jó étvágyat. – mondtam, majd letettem a telefont, és a földön aludtam tovább. Másnap reggel nem is emlékeztem arra, hogy beszéltem vele. Halál kómásan ültünk az asztalnál Kármennel. Semmi életerőnk nem volt. Kortyolgattuk a kávét, majd Kármen hirtelen felpattant, és szabályosan kitépte a kezemből a bögrét.
- Héééé! – csattantam fel.
- Nem tesz jót a babának a koffein. – majd kiöntötte a bögre tartalmát.
- Mi??? Ne már, tudod, hogy ha nem iszok kávét reggel, akkor nagyon morcos leszek! – förmedtem rá, mire ő csak mosolygott. – ez nem ér… - húztam a számat. A nap hátralévő részében filmeztünk, medencéztünk, miközben néha-néha rohantam a mosdóba. Nagyon sokat beszélgettünk, amit nagyon élveztünk. Szerencsére ismét egymásra talált a két barátnő.
- Ugyan már! Ez csak egy kis gyomorrontás, vagy valami vírus.. vagy a fáradtságtól, vagy az időtől, vagy mit tudom én, miért kell állandóan faggatni? – majd megsértődve kimentem a szobából, hangosan becsapva az ajtót, egyenesen le a konyhába. Facsartam narancsot, egy jó nagy pohárral, majd leültem az asztalhoz. Gondoltam ez jó lesz vacsorára. Lassan szürcsölgettem, amikor megjelent Sebastien az ajtóban. Nem szólt egy szót sem.
- Nem értem ezt a kirohanásod… - mondta tömören, és semleges arccal bámult rám.
- Elegem van a gyerek témából! – mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél.
- De tegnap este még azt mondtad…
- Az tegnap este volt. – vágtam bele a mondandójába. – ma már nem tegnap este. Az én számból nem fogod azt hallani, hogy terhes vagyok, ezt fogadd el. Nem én leszek az, aki gyereket fog szülni, értsd meg kérlek. Fiatal vagyok még. Nem akarok gyereket, majd csak 15 év múlva. És én itt le is zártam a témát.
- De tegnap este nem védekeztünk… - mondta meglepetten.
- Kármen adott egy esemény utáni tablettát. – mondtam érzelemmentesen.
- Komolyan így akarsz elválni tőlem? – közelített felém. – ki tudja mikor fogjuk megoldani, hogy találkozzunk. – majd hátulról átölelt, és nyomott egy puszit a nyakamra.
- Én nem… - mondtam kissé megfeledkezve arról, hogy miről is beszéltünk. – Olyan hülye vagy, hogy még így sem hagysz el. – majd felálltam, és kezemeimet az oldalára helyeztem. Így bele tudtam nézni a szemébe. – egy kibírhatatlan perszóna vagyok. – mondtam csalódottan.
- Jaaaj édesem, dehogy vagy. – ölelt magához. – Te vagy a legidegesítőbb, legharagosabb, legkiakadósabb tündér a világon, akit képtelen lennék elhagyni. – mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. A csók egyre vadabb, és egyre szenvedélyesebb lett. Felkapott és letett az asztalra, és ott folytattuk tovább a csatánkat. Az új hálófelsőmet szó szerint letépte rólam, ami rettentően beindított. Nekem szerencsére nem volt ilyen problémám, mert csak egy alsógatyában volt. Benyúltam oda, szabaddá téve legféltettebb kincsét, majd kezemmel izgatni kezdtem. Szája széles mosolyra húzódott, majd félretoltam a bugyimat, és ujjaival kényeztetni kezdett engem. Kezét kiszedtem a lábaim közül, és lerántottam róla az alsónadrágját. Számmal éppen közelítettem felé, mikor felhúzott magához, és megcsókolt. Most teljesen össze voltam zavarodva. A pasik szeretik.. én csak jót akartam…
Gondolataimat hamar elterelte, amikor leszedte rólam a bugyimat, és vadul belém hatolt. Teljesen lefeküdtem az asztalra, ami velünk együtt mozgott. Annyira élveztem! De következőnek valami extrém helyet kellene kitalálni! Ahol van egy veszély. Biztos vagyok benne, hogy sokkal de sokkal jobb lenne!
Nem sokáig maradtunk ebben a pózban. Leszálltam az asztalról, Sebastien felfeküdt rá, majd én Sebastienre, és úgy folytattuk tovább. Nem hajoltam le hozzá csókot lopni, mire ő a mellemet masszírozta intenzíven, és próbálta elérni valahogy az arcomat. Ekkor a kezemet a kezébe tettem, összekulcsoltuk azokat, majd egyenletes ütemben mozogtam. Egy ideig ez jó is volt, majd gyorsítani kezdtem, mire az asztal megadta magát, és összetört alattunk. Kitört mind a négy lába. Nem volt annyira fájdalmas a zuhanás, de azért na.. eléggé kellemetlen volt. A hirtelen jött ijedtségtől abbahagytam a Seben való mozgást, majd mikor fel akartam állni, nem hagyta.
- Nem hagyhatod abba. – elővette a kacér mosolyát, majd valami nagy hős módjára felkapott, és odasétált velem a falhoz. Nagyon izgató volt, meg kell hagyni. Ismételten együtt mozgott csípőnk, majd nagy sóhajjal jelezve Sebastien, hogy elment, lerakott.
- Tökéletes búcsú. – fogta meg az arcomat, majd ismételten megcsókolt. Ruháinkat hátrahagyva sétáltunk fel a szobába, mikor észrevettem, hogy Sebastien feneke nem is rossz. Sőőőt, kis izombajnok! Vajon megállna rajta egy pohár víz?
Beértünk a szobába, majd egy jó nagyot rávágtam Sebastien popsijára, aki nagy szemekkel pislogott rám. Majd elővette a „készülökvalamireúgyhogyféljél” tekintetét, mire elrohantam az ágyig, és teljesen betakartam magam takaróval, hogy sehogy ne tudjon nekem ártani. Szánalmas próbálkozás volt. Egy pillanat alatt lerántotta rólam a takarót, majd elkezdett csikizni, mire hangosan nevettem. Nagyon tetszett neki, és nem akarta abbahagyni.
- Hééééé, búcsúzóul megölsz? – kérdeztem a nagy nevetés közben. Abbahagyta, majd ő feküdt rá a mellkasomra, mire én elkezdtem cirógatni a haját.
- Ugye tudod, hogy amikor lesz szabadidőm, hazarepülök? – kérdezte immáron teljesen komoly hangon.
- Nem fogsz. A végén még fel fogsz bukni a fáradtságtól. El leszek én itt. Itt van Kármen, vigyázni fog rám. Van medence, van kaja, kell ennél több? Nem fogsz te hazajönni. Ígérd meg. – utasítottam.
- Olyat nem ígérhetek, amit tudom, hogy nem biztos, hogy be fogom tudni tartani.
- Ha jön az a pillanat, amikor hazarepülnél, hívj fel, és leordítom a fejed, ami által összeveszünk, és nem akarsz majd hazajönni.
- Te csak azt gondolod… azért akarnék hazajönni, mert összevesztünk…
- Na, majd holnap megbeszéljük. – mondtam, majd a mind a ketten bebújtunk az ágyba, és hamarosan el is aludtunk. Reggel nagyon korán keltünk, ami nem volt ínyünkre, de muszáj volt. Be kellett pakolnia a cuccait, meg ki kellett menni a reptérre, és az ehhez hasonló készülődések. 2 óra alatt sikerült is neki összehozni. A srácokkal a reptéren találkoztunk. Mindenkinél csak egy bőrönd volt, bár gondolhattam volna, hogy azért vesznek majd maguknak új ruhákat. Nem is gondoltam erre, amikor megláttam Sebnek mennyi ruhája van… de ez most lényegtelen.
- Annyira fogtok hiányozni! Mindannyian! Remélem hamar haza tudtok jönni… - kezdtem bele a búcsúzkodásba, miközben mindenkit megöleltem, és adtam egy puszit az arcukra. Sebastiennek semmit nem tudtam mondani, mert mikor hozzá értem, úgy megcsókolt, hogy a lábam is beleremegett.
- Hiányozni fogsz. – suttogtam.
- Te is nekem! Hívlak, amint tudlak, és hozok valami szépet neked. Bár nálad szebbet találni lehetetlen. – mosolygott, majd újra megcsókolt.
- Nemááááár, ebből szex lesz mindjárt, mind a két részről- utalt Pierre Davidékre, és ránk. Könnyes búcsút vettünk egymástól, majd elindultak a fiúk a géphez, és mi is haza Kármennel.
- Nehéz lesz most, azt hiszem. – mondta Kármen, mikor megérkeztünk hozzá. Azaz Davidhez.
- Ne is mond. Nekem csak most jön az igazi gyötrelem. Reggel úgy rejtőztem el, hogy ne tudja, hogy megint hányok… meg lepleztem, hogy minden okés, pedig annyira ég a gyomrom, hogy el nem tudom mondani neked… - nagyon sokáig beszélgettünk még, és ott is aludtam nála. Hajnalban egyszerre szólalt meg a telefonunk, mire én leborultam az ágyról ijedtemben.
- Hallo? – vettem fel a telefont.
- Szia édesem, aludtál? – kérdezte teljesen felpörögve Sebastien.
- Nem éppen bulizunk… még jó hogy aludtam. – nevettem el magam, mire ő is nevetett.
- Csak azt akartam mondani, hogy minden okés, itt vagyunk a buszon, és nagyon hiányoztok nekünk.
- Aha… - mondtam, majd egy pillanatra bealudtam.
- Ott vagy? Hahó? - üvöltött a telefonba.
- Ja, persze, igen. Én is imádlak, jó étvágyat. – mondtam, majd letettem a telefont, és a földön aludtam tovább. Másnap reggel nem is emlékeztem arra, hogy beszéltem vele. Halál kómásan ültünk az asztalnál Kármennel. Semmi életerőnk nem volt. Kortyolgattuk a kávét, majd Kármen hirtelen felpattant, és szabályosan kitépte a kezemből a bögrét.
- Héééé! – csattantam fel.
- Nem tesz jót a babának a koffein. – majd kiöntötte a bögre tartalmát.
- Mi??? Ne már, tudod, hogy ha nem iszok kávét reggel, akkor nagyon morcos leszek! – förmedtem rá, mire ő csak mosolygott. – ez nem ér… - húztam a számat. A nap hátralévő részében filmeztünk, medencéztünk, miközben néha-néha rohantam a mosdóba. Nagyon sokat beszélgettünk, amit nagyon élveztünk. Szerencsére ismét egymásra talált a két barátnő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése