30. rész
"Az álom valójában a szív kivánsága, amit akkor kíván, mikor álomba merülsz"
Kármennek is kikerekedtek
a szemei, és össze-vissza habogott.
- Sebastien úgy tudja, hogy 100%, hogy nem lehet baba, de én meg tudom, hogy nem így van. Meg van rá az esély. Túl későn kaptam észbe… - ecseteltem neki szépen lassan. – Jövő héten megcsinálom a tesztet, hogy biztos legyen.
- Ha gondolod, szívesen megvárom, amíg megcsinálod majd. – mondta mosolyogva. – És mi lesz, ha kiderül, hogy terhes vagy?
- Fogalmam sincs… - jegyeztem meg keserűen.
- Majd meglátjuk mi lesz, ne aggódj, bármi van, én melletted állok. – próbált nyugtatni. Kimentünk a srácokhoz, akiken úgy látszott, hogy komolyan beszélgetnek. Meglepő.
- Zavarunk? – kérdezte Kármen, majd belehuppant David ölébe.
- Te sosem zavarsz, édes. – mondta, majd nyomott egy nagy cuppanósat a szájára. Erre csak elmosolyodtam, majd leültem egy fotelbe velük szemben.
- Van tervetek mára? – kérdezte Sebastien Davidtől, aki le sem vette a szemét Kármenről.
- Terv? Este megnézünk egy filmet, aztán szexelünk egy nagyot, aztán majd kiderül, hogy mi lesz még este. – majd szenvedélyesen megcsókolta Kárment.
- Héé, szobára! – mondtam, majd hozzájuk dobtam egy párnát, mire ők elnevették magukat.
- De mit szólnátok, ha inkább dupla randi lenne, és elmennénk együtt vacsizni? – vetette fel az ötletet Kármen. Hát lehet erre nemet mondani?
- Ha Sebastien úgy érzi, hogy képes elmenni, akkor elmehetünk. – néztem rá kérdően. – Nekem teljesen mindegy amúgy.
- Benne vagyok, elmehetünk. – mosolygott vissza rám.
- Szuper! Akkor kapjátok össze magatokat, és már indulhatunk is. – mondta Kármen, mire mi elindultunk felöltözni valami elegánsba. Vagy ha nem is elegánsba, valami olyannak kinézőbe… Felvettem egy farmert, hozzá egy inget, a hajamat leengedtem, kis szolid smink, és egy magassarkú. Sebastien is farmert vett fel inggel. Kármen és David se volt annyira nagyon felöltözve, úgyhogy nem gondoltam, hogy nagy ki kell csípni magunkat. Lementünk Kármenhez, és Davidhez, akik egymás szájában voltak.
- Khmmm, hagyjuk a vacsit, mennétek inkább haza? – kérdeztem, miközben kacsintottam egyet rájuk. Egyből szétugrottak. Basszus, mintha óvodában lennénk. Nevetséges…
- Mehetünk, mehetünk. – mondták egyszerre, majd megindultunk David kocsija felé. Beszálltunk mindannyian, majd egy családias étteremben kötöttünk ki. Az este nagyon jól telt, rengetget nevettünk, és iszonyat sokat ittunk. Kivéve Davidet, bár szerintem Ő anélkül is mindig olyan, mintha be lenne rúgva. Úgy egy két és fél órát töltöttünk ott, majd David elvitt minket Sebastienhez.
- Na szia csajszi! – mondtam Kármennek, majd igyekeztem odatámolyogni hozzá, és megöleltem. Erre mind a ketten hangos nevetésbe törtünk ki, bár ebben semmi vicces nem volt.
- Adjál neki ma este, mert be van durcizva… - mondtam neki magyarul, amit persze a srácok nem értettek. És ez tetszett is nekünk, amire megintcsak elröhögtük magunkat.
- Nem is tudom mikor beszéltünk egymással magyarul. – mondta nevetve Kármen.
- Na jó lányok, ez nem ér! Nem értjük mit mondtok. – durcázott be megint David.
- Nem is baj édes, majd egyszer.. – kacsintott egyet rá Kármen, majd búcsút vettünk egymástól. Ők elhajtottak, mi meg bementünk a házba. Érdekes módon Sebastien nem szólt hozzám egy szót sem. Nem tudtam ezt hova tenni. Csöndben megfürödtünk mind a ketten, majd ugyanilyen csöndben be is feküdtünk az ágyba. Simogatta az oldalát. Tehát még mindig nagyon fáj neki.
- Zavar, hogy itt vagyok? – fordultam felé az ágyban, mire ő is felém fordult. Még szerencse, hogy a jobb oldalon feküdtem, nem ott, ahol fáj a bordája…
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Örülök, hogy itt vagy. – mondta mosolyogva.
- De annyira csöndes vagy…
- Csak gondolkozom. Most, hogy van bennem pia annyira nem megy, de megoldható.
- És min gondolkodsz? – kíváncsiskodtam.
- Rajtad. – ekkor elkezdett a torkomban dobogni a szívem. Mit gondolkozhat rajtam? Hogy talán rosszul döntött? Akkor most mondja meg… - Azon, ahogy lereagáltad a tegnap estét Tenerifén. – bökte ki végül. Még az is eszembe jutott, hogy el akar tenni láb alol….
- Ja értem… - jegyeztem meg kurtán. Nem akartam erről beszélni. Pontot tettem ennek a végére, és kész. Inkább elfordultam tőle, és aludtam…
1 hét elteltével…
- Sebastien úgy tudja, hogy 100%, hogy nem lehet baba, de én meg tudom, hogy nem így van. Meg van rá az esély. Túl későn kaptam észbe… - ecseteltem neki szépen lassan. – Jövő héten megcsinálom a tesztet, hogy biztos legyen.
- Ha gondolod, szívesen megvárom, amíg megcsinálod majd. – mondta mosolyogva. – És mi lesz, ha kiderül, hogy terhes vagy?
- Fogalmam sincs… - jegyeztem meg keserűen.
- Majd meglátjuk mi lesz, ne aggódj, bármi van, én melletted állok. – próbált nyugtatni. Kimentünk a srácokhoz, akiken úgy látszott, hogy komolyan beszélgetnek. Meglepő.
- Zavarunk? – kérdezte Kármen, majd belehuppant David ölébe.
- Te sosem zavarsz, édes. – mondta, majd nyomott egy nagy cuppanósat a szájára. Erre csak elmosolyodtam, majd leültem egy fotelbe velük szemben.
- Van tervetek mára? – kérdezte Sebastien Davidtől, aki le sem vette a szemét Kármenről.
- Terv? Este megnézünk egy filmet, aztán szexelünk egy nagyot, aztán majd kiderül, hogy mi lesz még este. – majd szenvedélyesen megcsókolta Kárment.
- Héé, szobára! – mondtam, majd hozzájuk dobtam egy párnát, mire ők elnevették magukat.
- De mit szólnátok, ha inkább dupla randi lenne, és elmennénk együtt vacsizni? – vetette fel az ötletet Kármen. Hát lehet erre nemet mondani?
- Ha Sebastien úgy érzi, hogy képes elmenni, akkor elmehetünk. – néztem rá kérdően. – Nekem teljesen mindegy amúgy.
- Benne vagyok, elmehetünk. – mosolygott vissza rám.
- Szuper! Akkor kapjátok össze magatokat, és már indulhatunk is. – mondta Kármen, mire mi elindultunk felöltözni valami elegánsba. Vagy ha nem is elegánsba, valami olyannak kinézőbe… Felvettem egy farmert, hozzá egy inget, a hajamat leengedtem, kis szolid smink, és egy magassarkú. Sebastien is farmert vett fel inggel. Kármen és David se volt annyira nagyon felöltözve, úgyhogy nem gondoltam, hogy nagy ki kell csípni magunkat. Lementünk Kármenhez, és Davidhez, akik egymás szájában voltak.
- Khmmm, hagyjuk a vacsit, mennétek inkább haza? – kérdeztem, miközben kacsintottam egyet rájuk. Egyből szétugrottak. Basszus, mintha óvodában lennénk. Nevetséges…
- Mehetünk, mehetünk. – mondták egyszerre, majd megindultunk David kocsija felé. Beszálltunk mindannyian, majd egy családias étteremben kötöttünk ki. Az este nagyon jól telt, rengetget nevettünk, és iszonyat sokat ittunk. Kivéve Davidet, bár szerintem Ő anélkül is mindig olyan, mintha be lenne rúgva. Úgy egy két és fél órát töltöttünk ott, majd David elvitt minket Sebastienhez.
- Na szia csajszi! – mondtam Kármennek, majd igyekeztem odatámolyogni hozzá, és megöleltem. Erre mind a ketten hangos nevetésbe törtünk ki, bár ebben semmi vicces nem volt.
- Adjál neki ma este, mert be van durcizva… - mondtam neki magyarul, amit persze a srácok nem értettek. És ez tetszett is nekünk, amire megintcsak elröhögtük magunkat.
- Nem is tudom mikor beszéltünk egymással magyarul. – mondta nevetve Kármen.
- Na jó lányok, ez nem ér! Nem értjük mit mondtok. – durcázott be megint David.
- Nem is baj édes, majd egyszer.. – kacsintott egyet rá Kármen, majd búcsút vettünk egymástól. Ők elhajtottak, mi meg bementünk a házba. Érdekes módon Sebastien nem szólt hozzám egy szót sem. Nem tudtam ezt hova tenni. Csöndben megfürödtünk mind a ketten, majd ugyanilyen csöndben be is feküdtünk az ágyba. Simogatta az oldalát. Tehát még mindig nagyon fáj neki.
- Zavar, hogy itt vagyok? – fordultam felé az ágyban, mire ő is felém fordult. Még szerencse, hogy a jobb oldalon feküdtem, nem ott, ahol fáj a bordája…
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Örülök, hogy itt vagy. – mondta mosolyogva.
- De annyira csöndes vagy…
- Csak gondolkozom. Most, hogy van bennem pia annyira nem megy, de megoldható.
- És min gondolkodsz? – kíváncsiskodtam.
- Rajtad. – ekkor elkezdett a torkomban dobogni a szívem. Mit gondolkozhat rajtam? Hogy talán rosszul döntött? Akkor most mondja meg… - Azon, ahogy lereagáltad a tegnap estét Tenerifén. – bökte ki végül. Még az is eszembe jutott, hogy el akar tenni láb alol….
- Ja értem… - jegyeztem meg kurtán. Nem akartam erről beszélni. Pontot tettem ennek a végére, és kész. Inkább elfordultam tőle, és aludtam…
1 hét elteltével…
Ma volt a napja annak,
hogy visszamenjünk Sebastiennel az orvoshoz, hogy megvizsgálhassa. Hogy
bólintson a jövő heti koncertsorozatra. Szerencsére így is lett. Azt is mondta,
hogy még érzékeny lesz neki, de szerencsére a borda gyorsan gyógyul, ahogyan a
váll is. Hát ez tényleg szerencse volt.
- Akkor ideje vennünk tesztet… - szólalt meg, ahogy kiléptünk a kórházból. Nem akartam! Minden porcikám tiltakozott ezellen, de ezt persze neki nem kellett tudnia…
- Ott egy drogéria, bemegyek és veszek 3-t, hogy biztosra tudjam. – mosolyogtam rá, majd berohantam a drogériába, és megvettem a legdrágábbat.. az talán biztos… A vásárlás végeztével oda akartam menni Sebhez… de nem jött össze, ugyanis egy csapat lánysereg vette őt körbe. Még eddig nem tudnak rólam, és szeretném ha ez így is maradna. Elindultam vissza Sebastien házához. Még jó, hogy csináltatott nekem kulcsot, bár azért egy kicsit luxus… Ideje lenne igazából már hazamennem. Berohantam a házba, be a fürdőbe, szétszaggattam az első tesztet, és már olvastam is az utasítást. Mikor ezzel végeztem, megcsináltam a tesztet, és vártam. Azt írták, hogy egy 5-10 percet kell várni, mire kiírja hogy pozitív, vagy negatív lett… Olyan hosszúnak tűnt az a 10 perc… mintha vagy 10 órát vártam volna.. Felvettem a tesztet a kezembe, bár nagyon féltem megnézni. De muszáj volt. Rápillantottam félve, majd valaki kopogott az ajtón. Seb volt, aki már kíváncsian várta az első eredményt.
- Seb, a teszt….
- Akkor ideje vennünk tesztet… - szólalt meg, ahogy kiléptünk a kórházból. Nem akartam! Minden porcikám tiltakozott ezellen, de ezt persze neki nem kellett tudnia…
- Ott egy drogéria, bemegyek és veszek 3-t, hogy biztosra tudjam. – mosolyogtam rá, majd berohantam a drogériába, és megvettem a legdrágábbat.. az talán biztos… A vásárlás végeztével oda akartam menni Sebhez… de nem jött össze, ugyanis egy csapat lánysereg vette őt körbe. Még eddig nem tudnak rólam, és szeretném ha ez így is maradna. Elindultam vissza Sebastien házához. Még jó, hogy csináltatott nekem kulcsot, bár azért egy kicsit luxus… Ideje lenne igazából már hazamennem. Berohantam a házba, be a fürdőbe, szétszaggattam az első tesztet, és már olvastam is az utasítást. Mikor ezzel végeztem, megcsináltam a tesztet, és vártam. Azt írták, hogy egy 5-10 percet kell várni, mire kiírja hogy pozitív, vagy negatív lett… Olyan hosszúnak tűnt az a 10 perc… mintha vagy 10 órát vártam volna.. Felvettem a tesztet a kezembe, bár nagyon féltem megnézni. De muszáj volt. Rápillantottam félve, majd valaki kopogott az ajtón. Seb volt, aki már kíváncsian várta az első eredményt.
- Seb, a teszt….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése