28. rész
"Mosolyogj, hiszen 60 másodperc amit bosszankodással töltesz valójában egy perc boldogság, amit sohasem kaphatsz vissza!"
Érezhetően Ő is ugyanígy
érezhetett, mint én. A csókok hatására a testhőmérsékletem megint az egekbe
szökött, és egyre szorosabba szorítottam magamhoz. Mosolyogtam közben. Boldog
voltam, és felszabadult. Mit ér egy kis szuka, ha ő engem akar? Majd elkezdtem
a szoba felé húzni őt, de nem hagytam, hogy abbahagyja a csók ostromot, mert
féltem, hogy akkor talán meggondolom magam, amit meg szerintem egyikünk sem
akart.
- Aha, eddig azt hittem, csak játszotok, de akkor érezzétek jól egymást. – majd röhögve becsukta maga után az ajtót, de nem zárta be. Legalább nem kell majd kuncsorogni neki, hogy hagy mehessünk ki. Az ágy mellett álltunk már, mikor eltolt egy kicsit magától, így a csókcsata abbamaradt. Kérdőn néztem rá, miközben zihálva vettem a levegőt. Olyan érdekes fejet vágott, mint aki nem tudja, hogy hol van. Mosolyogtam egyet, majd elindultam megkeresni az újjonan vett hálóruhámat, és zuhanyzáshoz készülődtem. Ő még mindig úgy állt ott, mint aki kísértetet látott. Bementem a fürdőbe, és magamra csuktam az ajtót. Hajamat felkötöttem, és beálltam a forró zuhany alá. Felfrissített. Annyi minden történt az elmúlt pár napban, hogy nekem az már sok volt. Hiába, hogy nyaraláson voltam, mégsem éreztem úgy. Vagy fél órát álltam a zuhany alatt, és titkon azt vártam, hátha benyit. De nem így történt. Semmi nem történt. Elzártam a csapot, és magam köré csavartam a törülközőt. Kerestem az alvós ruhámat, de nem találtam sehol. Így hát ki kellett mennem…hozzá. Ott ült az ágyon félmeztelenül. A felsőteste körbe volt tekerve fáslival. Gondolom nem tudták az orvosok máshogy „rögzíteni”. Mikor meghallotta, hogy ott vagyok, megfordult, és egyenesen a szemembe nézett. Egy pillanatra megálltam, majd észrevettem, hogy hova tettem a ruhát, és érte mentem. Az ágy szélére leültem, háttal Sebnek, és a törülköző alatt felhúztam a francia bugyimat, majd ledobtam a törülközőt. Végülis, ha háttal vagyunk egymásnak, akkor nem lát semmit. Nem mintha nem látta volna már… Kerestem, hogy hogy kell pontosan felvenni, mikor két forró kezet éreztem magamon, miközben közelítenek a mellemhez. Becsuktam a szememet. Így sokkal jobban éreztem mindent. Mikor elérték a mellemet, vettem egy mély levegőt. Nagyon jól esett. Aztán a nyakamon éreztem a csókjait. Már nem is akartam felvenni annyira azt a felsőt, mint ahogy én azt hittem. Igazából, az arca már nagyon szép volt, ahhoz képest, hogy egy hét telt el… talán, nem tudom pontosan milyen nap van…de most ez nem is érdekelt…
Nem bírtam már tovább azt, hogy nem csókolhatom meg, ezért szépen lassan megfordultam. Olyan lassan, amilyen lassan csak tudtam lefektettem az ágyra. Végigsimítottam óvatosan a felsőtestét, és közben néztem, ahogy végigsiklik a kezem rajta. Nem tudom ebből most mi fog kisülni, de már nagyon kíváncsi vagyok. Kezemet az arcára tettem, majd belenéztem szemeibe. Most semmit nem tudtam kiolvasni. Lehet azért, mert már túlfűtött vagyok, vagy lehet azért, mert nem érzett semmit. Fogalmam sincs. Egy kis mosolyt se láttam az arcán, és ez nagyon frusztráló volt. Tényleg nem tudtam, hogy most mi van. Felemelte a kezét és kiszedte a gumit a hajamból. De még ekkor sem mutatott semmi érzelmet. Nem mertem megcsókolni. Mi van, ha megint félrelök? Azt tényleg nem akartam. De igaza van, ha játszadozik velem, mert elég rútúl elbántam vele. Lassan felült, én meg közben szomorúan elhajoltam előle. Úgy gondoltam, inkább felöltözök, és elmegyek egyet megint sétálni, legalább kifáradok, és el fogok tudni aludni. Éppen készültem volna megmozdulni, mikor óvatosak kezek értek hozzám megint, és lefektettek az ágyra. Sebastien felém hajolt, de nem csinált semmit, csak nézett.
- Nem értelek. – szólalt meg végül. Szemeim kitágultak, és most én nem értettem őt.
- Mit nem értesz? Azt hittem, hogy mind a kettőnknek jobb lesz a másik nélkül. Egészen addig, amíg Pierre arra nem kért minket, hogy smároljuk. Tudom, hogy bocsánatot kellene kérnem, de tudok én máshogy is bocsánatot kérni… - mondtam kacér mosollyal az arcomon, mire végre ő is széles mosolyra húzta a száját. Lassan odahajolt hozzám, és megcsókolt. Végre! Forrón, követelőzve, és most nem hagyta abba. Keze egyre lejjebb csúszott, míg nem a bugyimban találta magát. Halk sóhajokkal jeleztem neki, hogy nagyon jól esik, amit csinál. Nem tudtam ebből milyen szex lesz, de hogy szex lesz, az biztos. Lassan letornázta rólam a bugyimat, és én is így tettem a nadrágjával. Reméltem, hogy nem fog neki fájni, bár mihelyst meglátom, hogy húzza a száját a fájdalomtól, abbahagyjuk.
Ez most nem olyan lesz, mint amilyen az előző volt. Sokkal lassabb, sokkal élvezetesebb. Nem is kellett sokáig várnom a felemelő érzésre. Lassan, kínok közt tartva engem a lassú mozgásával. Alul voltam, ő felül, de amikor váltani akartam, nem hagyta. Forró lehelletét éreztem a nyakamon, az arcomon, és az ajkaimon. Mind a ketten mély levegőket vettünk.
- Tudod ám, hogy mit csináltok ott a másik szobában, átmehetek? – hallatszott a másik szobából Pierre hangja. Kénytelen voltam elmosolyodni, nem tudtam magamban tartani, ahogy Sebastien sem. Nem válaszoltunk neki, amire azthiszem egy kicsit ideges lett.
- Átmegyek, esküszöm! Mond meg nekik Chuck, hogy átmegyek! – utasította Chuck. Szegény, alig bírt megszólalni a nevetéstől.
- Tényleg átmegy… Úristen, Ez elkezdett vetkőzni! – ordította röhögve nekünk. – Megállítom, nyugi! – tette még hozzá.
- De én is szexelni akarok – mondta hangosan durcás hangon. Ezekután elvesztettem a fonalat, mert Sebastien gyorsabb tempót diktált. Ekkor már nyögések produkáltam, ami nagyon tetszett neki. De láttam, hogy fáj is neki, amit csinál. Próbálgattam mondani neki, hogy álljon le, de bólogatott jelezvén azt, hogy nem fog leállni. Látta a kétségbeesett arcomat, ezért kezdett el újra vadul csókolni. Muszáj volt elengednem magam, és teljes testemmel rá koncentrálni. Sikerült. Bár kinek ne sikerülne? Egyre gyorsabb, és gyorsabb lett, míg végül egy nagy sóhaj kíséretében abbahagyta az izgató mozgást.
- Szeretlek. – mondtam ki végül az igazságot.
- Én is téged. – mosolygott, majd egy újra megcsókolt. Segítettem neki leszállni rólam, majd a mellkasára feküdtem. Ekkor jutott csak eszembe…
- Védekeztünk? – kérdeztem tőle teljesen megijedve, mire a pupillái kitágultak.
- Aha, eddig azt hittem, csak játszotok, de akkor érezzétek jól egymást. – majd röhögve becsukta maga után az ajtót, de nem zárta be. Legalább nem kell majd kuncsorogni neki, hogy hagy mehessünk ki. Az ágy mellett álltunk már, mikor eltolt egy kicsit magától, így a csókcsata abbamaradt. Kérdőn néztem rá, miközben zihálva vettem a levegőt. Olyan érdekes fejet vágott, mint aki nem tudja, hogy hol van. Mosolyogtam egyet, majd elindultam megkeresni az újjonan vett hálóruhámat, és zuhanyzáshoz készülődtem. Ő még mindig úgy állt ott, mint aki kísértetet látott. Bementem a fürdőbe, és magamra csuktam az ajtót. Hajamat felkötöttem, és beálltam a forró zuhany alá. Felfrissített. Annyi minden történt az elmúlt pár napban, hogy nekem az már sok volt. Hiába, hogy nyaraláson voltam, mégsem éreztem úgy. Vagy fél órát álltam a zuhany alatt, és titkon azt vártam, hátha benyit. De nem így történt. Semmi nem történt. Elzártam a csapot, és magam köré csavartam a törülközőt. Kerestem az alvós ruhámat, de nem találtam sehol. Így hát ki kellett mennem…hozzá. Ott ült az ágyon félmeztelenül. A felsőteste körbe volt tekerve fáslival. Gondolom nem tudták az orvosok máshogy „rögzíteni”. Mikor meghallotta, hogy ott vagyok, megfordult, és egyenesen a szemembe nézett. Egy pillanatra megálltam, majd észrevettem, hogy hova tettem a ruhát, és érte mentem. Az ágy szélére leültem, háttal Sebnek, és a törülköző alatt felhúztam a francia bugyimat, majd ledobtam a törülközőt. Végülis, ha háttal vagyunk egymásnak, akkor nem lát semmit. Nem mintha nem látta volna már… Kerestem, hogy hogy kell pontosan felvenni, mikor két forró kezet éreztem magamon, miközben közelítenek a mellemhez. Becsuktam a szememet. Így sokkal jobban éreztem mindent. Mikor elérték a mellemet, vettem egy mély levegőt. Nagyon jól esett. Aztán a nyakamon éreztem a csókjait. Már nem is akartam felvenni annyira azt a felsőt, mint ahogy én azt hittem. Igazából, az arca már nagyon szép volt, ahhoz képest, hogy egy hét telt el… talán, nem tudom pontosan milyen nap van…de most ez nem is érdekelt…
Nem bírtam már tovább azt, hogy nem csókolhatom meg, ezért szépen lassan megfordultam. Olyan lassan, amilyen lassan csak tudtam lefektettem az ágyra. Végigsimítottam óvatosan a felsőtestét, és közben néztem, ahogy végigsiklik a kezem rajta. Nem tudom ebből most mi fog kisülni, de már nagyon kíváncsi vagyok. Kezemet az arcára tettem, majd belenéztem szemeibe. Most semmit nem tudtam kiolvasni. Lehet azért, mert már túlfűtött vagyok, vagy lehet azért, mert nem érzett semmit. Fogalmam sincs. Egy kis mosolyt se láttam az arcán, és ez nagyon frusztráló volt. Tényleg nem tudtam, hogy most mi van. Felemelte a kezét és kiszedte a gumit a hajamból. De még ekkor sem mutatott semmi érzelmet. Nem mertem megcsókolni. Mi van, ha megint félrelök? Azt tényleg nem akartam. De igaza van, ha játszadozik velem, mert elég rútúl elbántam vele. Lassan felült, én meg közben szomorúan elhajoltam előle. Úgy gondoltam, inkább felöltözök, és elmegyek egyet megint sétálni, legalább kifáradok, és el fogok tudni aludni. Éppen készültem volna megmozdulni, mikor óvatosak kezek értek hozzám megint, és lefektettek az ágyra. Sebastien felém hajolt, de nem csinált semmit, csak nézett.
- Nem értelek. – szólalt meg végül. Szemeim kitágultak, és most én nem értettem őt.
- Mit nem értesz? Azt hittem, hogy mind a kettőnknek jobb lesz a másik nélkül. Egészen addig, amíg Pierre arra nem kért minket, hogy smároljuk. Tudom, hogy bocsánatot kellene kérnem, de tudok én máshogy is bocsánatot kérni… - mondtam kacér mosollyal az arcomon, mire végre ő is széles mosolyra húzta a száját. Lassan odahajolt hozzám, és megcsókolt. Végre! Forrón, követelőzve, és most nem hagyta abba. Keze egyre lejjebb csúszott, míg nem a bugyimban találta magát. Halk sóhajokkal jeleztem neki, hogy nagyon jól esik, amit csinál. Nem tudtam ebből milyen szex lesz, de hogy szex lesz, az biztos. Lassan letornázta rólam a bugyimat, és én is így tettem a nadrágjával. Reméltem, hogy nem fog neki fájni, bár mihelyst meglátom, hogy húzza a száját a fájdalomtól, abbahagyjuk.
Ez most nem olyan lesz, mint amilyen az előző volt. Sokkal lassabb, sokkal élvezetesebb. Nem is kellett sokáig várnom a felemelő érzésre. Lassan, kínok közt tartva engem a lassú mozgásával. Alul voltam, ő felül, de amikor váltani akartam, nem hagyta. Forró lehelletét éreztem a nyakamon, az arcomon, és az ajkaimon. Mind a ketten mély levegőket vettünk.
- Tudod ám, hogy mit csináltok ott a másik szobában, átmehetek? – hallatszott a másik szobából Pierre hangja. Kénytelen voltam elmosolyodni, nem tudtam magamban tartani, ahogy Sebastien sem. Nem válaszoltunk neki, amire azthiszem egy kicsit ideges lett.
- Átmegyek, esküszöm! Mond meg nekik Chuck, hogy átmegyek! – utasította Chuck. Szegény, alig bírt megszólalni a nevetéstől.
- Tényleg átmegy… Úristen, Ez elkezdett vetkőzni! – ordította röhögve nekünk. – Megállítom, nyugi! – tette még hozzá.
- De én is szexelni akarok – mondta hangosan durcás hangon. Ezekután elvesztettem a fonalat, mert Sebastien gyorsabb tempót diktált. Ekkor már nyögések produkáltam, ami nagyon tetszett neki. De láttam, hogy fáj is neki, amit csinál. Próbálgattam mondani neki, hogy álljon le, de bólogatott jelezvén azt, hogy nem fog leállni. Látta a kétségbeesett arcomat, ezért kezdett el újra vadul csókolni. Muszáj volt elengednem magam, és teljes testemmel rá koncentrálni. Sikerült. Bár kinek ne sikerülne? Egyre gyorsabb, és gyorsabb lett, míg végül egy nagy sóhaj kíséretében abbahagyta az izgató mozgást.
- Szeretlek. – mondtam ki végül az igazságot.
- Én is téged. – mosolygott, majd egy újra megcsókolt. Segítettem neki leszállni rólam, majd a mellkasára feküdtem. Ekkor jutott csak eszembe…
- Védekeztünk? – kérdeztem tőle teljesen megijedve, mire a pupillái kitágultak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése