31. rész
"Lehetetlen, hogy olyan emberré válj, aki nem fél semmitől. A lényeg, hogy megtanuld irányítani és rájöjj, hogyan lehetsz szabad a félelmeid ellenére"
- Seb, a teszt negatív
lett. – nem tudtam, hogy mosolyogjak, vagy sírtam el magam. Láttam az arcát.
Nem ugrott ki éppen a bőréből.. – figyelj, nem vagyunk együtt olyan hosszú
ideje, hogy tudjuk, hogy mi sülne ki ebből a kapcsolatból. Ne szomorkodj el,
lehetsz még apa. – dühöt láttam rajta. De hát igazam van! Mi van ha fél év után
kiadja az utam, mert talált magának egy kis fruskát, aki simán szülne 20
gyereket neki… Kiviharzott a fürdőből, el otthonról. Otthon. Ez nem az én
otthonom… De attól még meg kell őt várnom, amíg lehiggad… aztán hazamegyek. Túl
sokat voltunk együtt mostanában..
3 órát vártam rá, mire beállított egy új kocsival. Nem mondtam neki semmit, elvégre is, ez az ő pénze. Szótlanul ültem a kanapén, míg ő ledobta a kulcsot az asztalra, majd felment a szobájába és becsapta az ajtót. Miért kell ennyire kiakadnia? Betettem a maradék 2 tesztet a táskámba, hívtam egy taxit, és hazamentem. Még szerencse, hogy maradt otthon még cuccom, mert a nagy része Sebastiennél van. Egyszer majd csak megbékél ezzel az egésszel… Délután volt, de nem érdekelt, kikapcsoltam a telefonomat, és lefeküdtem aludni. Nem éreztem magam fáradtnak, de viszonylag hamar elaludtam, és csak reggel keltem fel. Bekapcsoltam a telefonomat, de úgy tűnik, senkinek nem voltam fontos a délután, és este folyamán. Elővettem az újabb tesztet, megcsináltam amit megkellett, majd leraktam az asztalra. A kínzó várakozás helyett inkább elfoglaltam magam azzal, hogy valami szoba kinézetet csináljak a szobából. Már rendbe raktam a szekrényem, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem megnézni a tesztet… Bementem hát a fürdőbe. Egyből felkaptam. Biztos voltam benne, hogy a teszt eredménye negatív lesz, ahogyan tegnap… tévedtem. Pozitív volt. Na most akkor vajon melyik a falsh teszt? Felhívtam Kárment.
- Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, de a segítségedet szeretném kérni… - hadartam el gyorsan.
- Szia Lara! Mondjad, mi kéne ha volna? – viccelődött.
- Elkísérnél az orvoshoz, hogy megnézzen, hogy terhes vagyok-e? A tegnapi eredmény negatív volt, a mai pozitív. Én nem bírom kivárni a holnapot, hogy megcsináljam a 3. tesztet is. Kérlek! – kérleltem őt. – De David nem tudhatja meg, hogy hova megyünk. – utasítottam komolyan.
- Persze, okés. Nemsokára ott vagyok Sebnél, kapd össze magad!
- Várj! Nem nála vagyok, hanem itthon… - Csönd lett a telefonba. Pár másodperc kellett, hogy újra megszólaljon.
- Rendben, akkor oda megyek. – majd letettük a telefont. Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam az első cuccot ami a kezembe akadt, majd lementem a ház elé, és vártam Kárment. 2 perc kellett, és egy idegen autó állt meg előttem. Nagy meglepetésemre Kármen pattant ki a kocsiból.
- Ez mi? – utaltam az autóra.
- David kölcsönadta a régi autóját. Nem akarta, hogy taxizzak.
- Nagyon aranyos. – jegyeztem meg, majd beültünk az autóba, és elindultunk az orvos felé.
- Hogy-hogy nem Sebastiennél vagy? – kérdezte.
- Kiakadt tegnap, hogy negatív lett a teszt. Elment, vett magának egy autót, majd hazament, ledobta a kulcsot, és felment a szobájába. 3 órán ár vártam rá, és nem mondott nekem semmit. Eljöttem tőle, és azóta nem beszéltünk.
- David átment hozzá most. Már nem is tudom mit mondtam, hogy miért nem vagy ott…
- Nem is baj! A lényeg, hogy ezt ne tudják meg. – autóztunk még egy keveset, amíg megérkeztünk a dokihoz. Kármen leparkolt, majd siettünk bejelentkezni. Minnél előbb sorra akartam kerülni. Annyira rossz kétségek között lenni… Sokan vártak ugyanahhoz a dokihoz, ami frusztrált. Én nem akarok órákat várni egy szóra…
- És mi a helyzet Daviddel akkor? Most hogy is vagytok? – kíváncsiskodtam. Addig is terelem a gondolataimat magamról.
- Szinte már nála lakom. Egy csomó új ruhát vett nekem, persze nem én kértem. A legtöbb viszont annyira mini, vagy annyira sokat mutat, hogy szerintem azt csak maga miatt vette meg, hogy akármikor elkaphasson… - pirult bele a mondatba. – Jól megvagyok. Nagyon sokat nevetünk, és várjuk, hogy elutazhassunk majd egy kicsit. Chuck képes lenne egész nap rajtunk lógni. Jó volt amikor elment kemény másfél napra hozzátok. Bár kis is használtuk. – mosolygott. Annyira jó volt őt ennyire boldognak látni. Még nagyon sokat mesélt. Néha kicsit túl sokat is a kelleténél, de mi mindent megbeszélünk egymással.
Sorszám szerint mentünk, és én következtem. Mikor egyedül kellett volna bemennem, szóltam Kármennek, hogy jöjjön be velem. Tudtam, hogy nem fog cserbenhagyni. Annyira szeretem őt! Rá mindig számíthatok.
- Jó napot Doktor Úr! – köszöntünk mind a ketten.
- Jó napot hölgyeim. Megkérném Larat, hogy üljön bele a székbe, vért kell vennünk magától. A vérből a legbiztosabban lehet kimutatni, hogy egy nő állapotos-e, vagy sem. A tesztre nem kell sokat várni, de végig itt lesznek ment. – elmondta a doki ennek az egésznek a menetét. Bejött egy nővér, levette tőlem a vért, majd elvitte magával. Ekkor már izgatottabb voltam, mint valaha.
- Mi van, ha terhes vagyok? – kérdeztem kétségbeesetten. Kármen odasétált hozzám, majd megölelt.
- Megoldunk mindent. Lehetetlen nem létezik. Na meg amíg itt vagyunk egymásnak, nagy baj nem történhet.
- Örülök, hogy kijöttél, és örülök, hogy képes voltál elszakadni David szájától. – kezdtem el cukkolni, hogy oldódjon a feszültség.
- Ha tudnád milyen jó csókol, te se akarnál kiszállni belőle. – nevetett.
- Jaaaj fuuuj, nem fogok tudni most aludni. Soha nem akarom megtudni, hogy csókol… - vágtam a grimaszokat, és nevettünk együtt, mikor belépett az orvos a papírommal. Feszült figyelemmel vártuk, hogy mi fog mondani.
3 órát vártam rá, mire beállított egy új kocsival. Nem mondtam neki semmit, elvégre is, ez az ő pénze. Szótlanul ültem a kanapén, míg ő ledobta a kulcsot az asztalra, majd felment a szobájába és becsapta az ajtót. Miért kell ennyire kiakadnia? Betettem a maradék 2 tesztet a táskámba, hívtam egy taxit, és hazamentem. Még szerencse, hogy maradt otthon még cuccom, mert a nagy része Sebastiennél van. Egyszer majd csak megbékél ezzel az egésszel… Délután volt, de nem érdekelt, kikapcsoltam a telefonomat, és lefeküdtem aludni. Nem éreztem magam fáradtnak, de viszonylag hamar elaludtam, és csak reggel keltem fel. Bekapcsoltam a telefonomat, de úgy tűnik, senkinek nem voltam fontos a délután, és este folyamán. Elővettem az újabb tesztet, megcsináltam amit megkellett, majd leraktam az asztalra. A kínzó várakozás helyett inkább elfoglaltam magam azzal, hogy valami szoba kinézetet csináljak a szobából. Már rendbe raktam a szekrényem, amikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem megnézni a tesztet… Bementem hát a fürdőbe. Egyből felkaptam. Biztos voltam benne, hogy a teszt eredménye negatív lesz, ahogyan tegnap… tévedtem. Pozitív volt. Na most akkor vajon melyik a falsh teszt? Felhívtam Kárment.
- Szia! Ne haragudj, hogy zavarlak, de a segítségedet szeretném kérni… - hadartam el gyorsan.
- Szia Lara! Mondjad, mi kéne ha volna? – viccelődött.
- Elkísérnél az orvoshoz, hogy megnézzen, hogy terhes vagyok-e? A tegnapi eredmény negatív volt, a mai pozitív. Én nem bírom kivárni a holnapot, hogy megcsináljam a 3. tesztet is. Kérlek! – kérleltem őt. – De David nem tudhatja meg, hogy hova megyünk. – utasítottam komolyan.
- Persze, okés. Nemsokára ott vagyok Sebnél, kapd össze magad!
- Várj! Nem nála vagyok, hanem itthon… - Csönd lett a telefonba. Pár másodperc kellett, hogy újra megszólaljon.
- Rendben, akkor oda megyek. – majd letettük a telefont. Gyorsan lezuhanyoztam, felkaptam az első cuccot ami a kezembe akadt, majd lementem a ház elé, és vártam Kárment. 2 perc kellett, és egy idegen autó állt meg előttem. Nagy meglepetésemre Kármen pattant ki a kocsiból.
- Ez mi? – utaltam az autóra.
- David kölcsönadta a régi autóját. Nem akarta, hogy taxizzak.
- Nagyon aranyos. – jegyeztem meg, majd beültünk az autóba, és elindultunk az orvos felé.
- Hogy-hogy nem Sebastiennél vagy? – kérdezte.
- Kiakadt tegnap, hogy negatív lett a teszt. Elment, vett magának egy autót, majd hazament, ledobta a kulcsot, és felment a szobájába. 3 órán ár vártam rá, és nem mondott nekem semmit. Eljöttem tőle, és azóta nem beszéltünk.
- David átment hozzá most. Már nem is tudom mit mondtam, hogy miért nem vagy ott…
- Nem is baj! A lényeg, hogy ezt ne tudják meg. – autóztunk még egy keveset, amíg megérkeztünk a dokihoz. Kármen leparkolt, majd siettünk bejelentkezni. Minnél előbb sorra akartam kerülni. Annyira rossz kétségek között lenni… Sokan vártak ugyanahhoz a dokihoz, ami frusztrált. Én nem akarok órákat várni egy szóra…
- És mi a helyzet Daviddel akkor? Most hogy is vagytok? – kíváncsiskodtam. Addig is terelem a gondolataimat magamról.
- Szinte már nála lakom. Egy csomó új ruhát vett nekem, persze nem én kértem. A legtöbb viszont annyira mini, vagy annyira sokat mutat, hogy szerintem azt csak maga miatt vette meg, hogy akármikor elkaphasson… - pirult bele a mondatba. – Jól megvagyok. Nagyon sokat nevetünk, és várjuk, hogy elutazhassunk majd egy kicsit. Chuck képes lenne egész nap rajtunk lógni. Jó volt amikor elment kemény másfél napra hozzátok. Bár kis is használtuk. – mosolygott. Annyira jó volt őt ennyire boldognak látni. Még nagyon sokat mesélt. Néha kicsit túl sokat is a kelleténél, de mi mindent megbeszélünk egymással.
Sorszám szerint mentünk, és én következtem. Mikor egyedül kellett volna bemennem, szóltam Kármennek, hogy jöjjön be velem. Tudtam, hogy nem fog cserbenhagyni. Annyira szeretem őt! Rá mindig számíthatok.
- Jó napot Doktor Úr! – köszöntünk mind a ketten.
- Jó napot hölgyeim. Megkérném Larat, hogy üljön bele a székbe, vért kell vennünk magától. A vérből a legbiztosabban lehet kimutatni, hogy egy nő állapotos-e, vagy sem. A tesztre nem kell sokat várni, de végig itt lesznek ment. – elmondta a doki ennek az egésznek a menetét. Bejött egy nővér, levette tőlem a vért, majd elvitte magával. Ekkor már izgatottabb voltam, mint valaha.
- Mi van, ha terhes vagyok? – kérdeztem kétségbeesetten. Kármen odasétált hozzám, majd megölelt.
- Megoldunk mindent. Lehetetlen nem létezik. Na meg amíg itt vagyunk egymásnak, nagy baj nem történhet.
- Örülök, hogy kijöttél, és örülök, hogy képes voltál elszakadni David szájától. – kezdtem el cukkolni, hogy oldódjon a feszültség.
- Ha tudnád milyen jó csókol, te se akarnál kiszállni belőle. – nevetett.
- Jaaaj fuuuj, nem fogok tudni most aludni. Soha nem akarom megtudni, hogy csókol… - vágtam a grimaszokat, és nevettünk együtt, mikor belépett az orvos a papírommal. Feszült figyelemmel vártuk, hogy mi fog mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése