A kezdet

 1. rész

Sziasztok. Nem is tudom hol kezdjem eme kis történetet. A nevem Lara, és újságkihordással foglalkozom.  Nem olyan rég költöztem Montreálba, Magyarországról.  Egyik ismerősünk segít nekem, nála is lakom. Az újságkihordás pedig számomra nem is munka. Inkább szórakozásnak mondanám. A legtöbb ember alszik, míg én szépen odateszem a postaládába az aznapi újságot. Már ahol van postaláda, mert sajnos sok ember elvárja, hogy egészen az ajtajáig menjünk és ott dobjuk be a levelet, újságot, mert lusták kijönni a friss levegőre. Ezért van a legtöbb ember elhízva, nemde? Na de ez már mindegy is, hiszen az ő életük, én nem akarok beleszólni, vagy lehurrogni valakit.

Friss levegő, a lenyírt pázsit illata, a madarak csicsergése, miközben kell fel a nap. Minden nap megcsodálom a természet szépségét. Ha csak néhány ember képes lenne megfigyelni ugyanezt, lehet, hogy a világ teljesen más fordulatot venne, és az emberek is odafigyelnének egymásra. De ugye, ez nem az én gondom. Minden reggel így indulok neki a munkámnak. A ház elé leteszik az újságot, amit beviszek a házba, rendszerezem, összeszedek annyi anyagot amennyit tudok, és nekiindulok az alvó városnak. Bicikli, hátizsák, víz, és minden ami kell. Sorra járom a házakat, és indítom el sok embernek a reggelét. Bevallom őszintén, nem így képzeltem el az életemet. Azt hittem, hogy leérettségizem, továbbtanulok, és sosem hagyom el az otthonom, a családom. De muszáj volt eljönnöm. Itt talán még ezzel is több pénzt keresek, mint otthon, és tudok segíteni anyukámnak. Rettentő nehéz volt őt ott hagyni, hisz neki köszönhetem az életemet. Neki köszönhetem hogy felnőttem, és hogy van hol aludnom. Védett, tanított, segített, és fel sem tudnám sorolni még, hogy mit tett értem. Sosem leszek elég ahhoz, hogy mindazt visszaadjam, amit ő adott nekem. De igyekszem, és ez a fő!

Felpattantam a biciklimre, és nekiláttam a monoton reggelemnek. Első ház… második… harmadik…negyedik… egy kis séta az ajtóig, majd újra mehettem tovább biciklivel. Így ment ez fél 5-től fél 7-ig. Aztán irány hazafele, hogy lefeküdhessek egy picit. Egy kis alvás mindig regeneráló tud lenne, nemde? Imádok aludni, szerintem nincs is más a világon, aki ennyire szeretne aludni. Mihelyst időm van, máris rohanok az ágyba.
Olyan délután 1 óra lehetett, mikor megcsörrent a telefonom. A főnököm volt az, és egy kis segítséget kért tőlem. Be kellene segítenem a postásoknak csomagokat kivinni, mert most annyira meg vannak őrülve az emberek, hogy a puszta kis levél már nem elég. Mindenféle ajándékokat kell küldeniük. Szerintem felesleges. Nem ugyanaz, mintha ő maga lenne az ajándék… Na de tényleg teljesen mindegy, az ő dolguk. Legalább egy kis plusz pénzhez jutok, amivel tudok segíteni anyukámnak.

Bementem a főnökömhöz, és máris kiosztotta a feladatom. Rengeteg helyre kell elmennem, és sajnos ez a meló eléggé pepecselős. Alá kell írni, hogy átvették, ha nincsenek otthon telefonálni kell, vagy értesítőt hagyni.. jaj, de minek is beszélek erről? Hisz mindenki tudja hogyan működik ez, még ha nem is dolgozott a postánál. Szerencsére van jogosítványom, így annyi előnyöm van, hogy autóval mehetek. Nem kell folyton visszajárkálnom…

Már vagy 2 órája cipekedtem minden ajtóhoz a csomagokat, mikor majdnem az utolsó csomag megemelésekor beállt a derekam.
- A  francba, ez is csak velem történhet meg – mondtam magamnak, mint valami idióta a kocsi hátuljánál. Kénytelen voltam befejezni, mivel ha nem fejezem be, ki fognak rúgni. Eléggé szigorú szabályok vannak itt. De hát hol nem? Nagy nehezen elcipeltem a házhoz a csomagot. Mikor jobban megnéztem, eléggé nagy csomag volt… és volt vagy 25 kg. De ugye a derekat úgy is meg lehet húzni, ha csak rosszul mozdulsz.  Ott álltam a verandán, és úgy nézhettem ki, mint akinek valami defektje van. Leültem nagy nehezen, gondoltam kimozgatom valamennyire, mert fájdalomra fájdalom a gyógyír. A csomag mellettem volt, miközben én még mindig szenvedtem a saját badarságom miatt. A szájhúzogatás és a sziszegés közepette észre se vettem, hogy mennyire elfeledkeztem magamról… és a munkámról… Mikor feleszméltem, egy fiatal srác feküdt a padlón, miközben próbál feltápászkodni, és folyamatosan káromkodik…