5.rész
Valami eltört… De nagyon
nagy hangzavart csapva. A következő pillanatban David elviharzott valamerre. Mi
történt vele?
- Kezdődik… - mondta a srác velem szemben.
- Mi kezdődik? – kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátjátok. Most már nem szabadultok tőlünk. – kacsintott egyet, majd felállt. Nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, ami sikerült is. Ha nem tartana meg, biztosan el is esnék. Nagyon fáj a fejem! Odakísért legjobb barátnőmhöz. Kármennek hosszú barna haja van, és zöld szeme. Szerintem jó ez a párosítás, bár próbáltam már meggyőzni arról, hogy egy kicsit szőkítse ki a haját. Válasza: Ő nem lesz plázapicsa, az nem ő lenne. Igaza van. De néha kell egy kis újítás nem? Mindegy, én nem fogok semmit ráerőltetni. Igazából egy vagány, talpraesett csajszi, akit nem érdekel más véleménye. Kimondja amit gondol. Szerintem ez nagyon jó tulajdonság. Persze, így meg lehet bántani egy csomó embert, de azzal is, ha hazudunk.
- Kezdődik… - mondta a srác velem szemben.
- Mi kezdődik? – kérdeztem kíváncsian.
- Majd meglátjátok. Most már nem szabadultok tőlünk. – kacsintott egyet, majd felállt. Nyújtotta a kezét, hogy segítsen felállni, ami sikerült is. Ha nem tartana meg, biztosan el is esnék. Nagyon fáj a fejem! Odakísért legjobb barátnőmhöz. Kármennek hosszú barna haja van, és zöld szeme. Szerintem jó ez a párosítás, bár próbáltam már meggyőzni arról, hogy egy kicsit szőkítse ki a haját. Válasza: Ő nem lesz plázapicsa, az nem ő lenne. Igaza van. De néha kell egy kis újítás nem? Mindegy, én nem fogok semmit ráerőltetni. Igazából egy vagány, talpraesett csajszi, akit nem érdekel más véleménye. Kimondja amit gondol. Szerintem ez nagyon jó tulajdonság. Persze, így meg lehet bántani egy csomó embert, de azzal is, ha hazudunk.
Azért még az ismeretlen srác
kikísért az autóhoz. Egy igazi úriember.
- Hová mentek este? – kérdezte kíváncsian.
- Azt sajnos nem mondhatom el. Pont most felejtettem el. – mondtam mosolyogva.
- Ne legyél már ilyen! Elmennénk mi is, aztán talán megtudhatnám a neved. Meg persze te is az enyémet.
- Találjatok meg minket! Nem leszünk olyan messze, és minden bizonnyal reggelig ott leszünk.
- Áhhh partizni megyüüüünk – állapította meg Kármen. Szeret bulizni. Mint a legtöbb fiatal lány. Szerencsére nem illegeti magát soha, csak kacérkodik. Szereti húzni a pasik agyák, majd faképnél hagyni őket. Szerencsére soha nem volt még ebből balhé… remélem nem is lesz.
- Igen Kármen, partizni megyünk ha minnél előbb hazaviszel, és hagysz egy kicsit pihenni, mert így nem leszek képes sehova menni. – mondtam nagy sóhajok közepedte.
- Na cukipofa, mi most megyünk, hogy a drágalátos barátném nehogy szívrohamot kapjon – mondta gúnyolódva, amire már nem is voltam hajlandó reagálni. Csak annyit vártam, hogy végre elinduljunk, bevegyek még egy gyógyszert, és aludjak egy kicsit.
- Jólvan, menjetek, mi meg este megkeresünk majd titeket. Kíváncsi vagyok, hogy megtalálunk-e. – mondta újból egy kacsintással kísérve, majd elköszönt, és bement a házba.
- Mesélj! – utasított Kármen, amit nem tudtam hova tenni.
- Ez az a ház, amiről meséltem neked. A srác, aki kinyitotta neked az ajtót, majd leejtette a poharat esett el a csomagban. Vele fogok versenyezni, hogy megtudják a nevemet. Ez a srác, aki itt volt, fogalmam sincsen, hogy kicsoda. Szerintem a házuk valami kéjtanya lehet, ha ennyi srác lakik itt. Pierre, David, meg ez az ismeretlen srác. – de ez az ismeretlen srác iszonyatosan édes, és jól néz ki.
- Áhá, értem. Tehát akkor most majd annyira aki fogjuk magunkat csípni, hogy minden srác minket akar majd, és reménykedünk benne, hogy megtalálnak minket? – kérdezte kíváncsi Kármen. Azért hallatszott az a kis csintalan mosoly a hangjában. Élvezi az ilyen szituációkat.
- Kármen, tudod, hogy én nem vagyok az a magassarkús, miniszoknyás lány, nincsenek is ilyen ruháim. Csak sportos. Farmer meg ilyenek… hisz ismersz.
- Igen, tudom hogy mindig nekem kell hogy felöltöztesselek. Mit ne mondjak, jó stylisod van.
- Hát hogyne. Minnél szűkebb ruhába próbálod beletuszkolni ezt a hatalmas hájas testem… milyen felemelő érzés lesz.
- Lara, fejezd már be a negatívkodást, várd már az estét! Lehet megtalál a szőke herceg fehér lovon. – viccelődött.
- Oké, oké, azt csinálsz velem, amit akarsz. – adtam meg végül magam. Megérkeztünk haza. Segített bemenni a házba, felvinni a szobába, és lefektetni. Hozott vizes törülközőt a homlokomra. Hogy minek, azt ne kérdezze meg senki, hisz nem voltam lázas. De biztos még hogy véletlenül se legyen probléma estére… Elaludtam. Kivételesen nem álmodtam semmit. Furcsa, pedig mindig szoktam. Lényegtelen… legalább el fog múlni a fejfájásom, és az a lényeg.
- Lara, hahó! Ébredjél tündérke, vár a herceged – kuncogott magában, miközben ébreszgetett. Kellett egy kis idő, mire magamhoz tértem, és felfogtam, hogy ő már kipakolt minden cuccot, amit fel kell vennem este. Egy pántnélküli piros ruha, ami testhez simul. Pedig tudja, hogy ezt nem szeretem! Egy kis fekete táska, és egy fekete magassarkú. Magának meg hasonló fekete pántnélküli, fehér magassarkúval. Tudja, hogy hogy kell dögösnek lenni!
- Keljél, menj zuhanyozni, csináld meg a hajad, és indulunk is! Én nekem már csak fel kell vennem a ruhát, kész vagyok mindennel. Nem szóltam semmit, felálltam, és magamra zártam a fürdőszoba ajtót. Megengedtem a vizet, levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Nagyon jó volt! A fejem szerencsére már nem fájt. Egy pozitív dolog eddig ma.
Úgy egy órát töltöttem a fürdőben, mire a hajammal is elkészültem. Bementem a szobába, mire Kármen már haptákba állt, jelezve, hogy menne már.
- Siess már! Menni akarok! De hova is megyünk?
- A Maclaren’s-be megyünk. Itt van nem messze. – mondtam, majd elkezdtem magamra kapkodni a ruhát, és minden mást. Egész dögösen néztünk mind a ketten! Bár én egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Még meg kell tanulnom járni ebben a cipőben… de lesz elég időm…
- Indulhatunk! – mondtam, mire összeszedtünk mindent, és elindultunk. A hely nem volt messze, és az idő is fiatal volt még, csak fél 10 volt. 10-re értünk oda. Nem voltak még olyan sokan a helyen. Elindultam a pult felé, amikor……
- Hová mentek este? – kérdezte kíváncsian.
- Azt sajnos nem mondhatom el. Pont most felejtettem el. – mondtam mosolyogva.
- Ne legyél már ilyen! Elmennénk mi is, aztán talán megtudhatnám a neved. Meg persze te is az enyémet.
- Találjatok meg minket! Nem leszünk olyan messze, és minden bizonnyal reggelig ott leszünk.
- Áhhh partizni megyüüüünk – állapította meg Kármen. Szeret bulizni. Mint a legtöbb fiatal lány. Szerencsére nem illegeti magát soha, csak kacérkodik. Szereti húzni a pasik agyák, majd faképnél hagyni őket. Szerencsére soha nem volt még ebből balhé… remélem nem is lesz.
- Igen Kármen, partizni megyünk ha minnél előbb hazaviszel, és hagysz egy kicsit pihenni, mert így nem leszek képes sehova menni. – mondtam nagy sóhajok közepedte.
- Na cukipofa, mi most megyünk, hogy a drágalátos barátném nehogy szívrohamot kapjon – mondta gúnyolódva, amire már nem is voltam hajlandó reagálni. Csak annyit vártam, hogy végre elinduljunk, bevegyek még egy gyógyszert, és aludjak egy kicsit.
- Jólvan, menjetek, mi meg este megkeresünk majd titeket. Kíváncsi vagyok, hogy megtalálunk-e. – mondta újból egy kacsintással kísérve, majd elköszönt, és bement a házba.
- Mesélj! – utasított Kármen, amit nem tudtam hova tenni.
- Ez az a ház, amiről meséltem neked. A srác, aki kinyitotta neked az ajtót, majd leejtette a poharat esett el a csomagban. Vele fogok versenyezni, hogy megtudják a nevemet. Ez a srác, aki itt volt, fogalmam sincsen, hogy kicsoda. Szerintem a házuk valami kéjtanya lehet, ha ennyi srác lakik itt. Pierre, David, meg ez az ismeretlen srác. – de ez az ismeretlen srác iszonyatosan édes, és jól néz ki.
- Áhá, értem. Tehát akkor most majd annyira aki fogjuk magunkat csípni, hogy minden srác minket akar majd, és reménykedünk benne, hogy megtalálnak minket? – kérdezte kíváncsi Kármen. Azért hallatszott az a kis csintalan mosoly a hangjában. Élvezi az ilyen szituációkat.
- Kármen, tudod, hogy én nem vagyok az a magassarkús, miniszoknyás lány, nincsenek is ilyen ruháim. Csak sportos. Farmer meg ilyenek… hisz ismersz.
- Igen, tudom hogy mindig nekem kell hogy felöltöztesselek. Mit ne mondjak, jó stylisod van.
- Hát hogyne. Minnél szűkebb ruhába próbálod beletuszkolni ezt a hatalmas hájas testem… milyen felemelő érzés lesz.
- Lara, fejezd már be a negatívkodást, várd már az estét! Lehet megtalál a szőke herceg fehér lovon. – viccelődött.
- Oké, oké, azt csinálsz velem, amit akarsz. – adtam meg végül magam. Megérkeztünk haza. Segített bemenni a házba, felvinni a szobába, és lefektetni. Hozott vizes törülközőt a homlokomra. Hogy minek, azt ne kérdezze meg senki, hisz nem voltam lázas. De biztos még hogy véletlenül se legyen probléma estére… Elaludtam. Kivételesen nem álmodtam semmit. Furcsa, pedig mindig szoktam. Lényegtelen… legalább el fog múlni a fejfájásom, és az a lényeg.
- Lara, hahó! Ébredjél tündérke, vár a herceged – kuncogott magában, miközben ébreszgetett. Kellett egy kis idő, mire magamhoz tértem, és felfogtam, hogy ő már kipakolt minden cuccot, amit fel kell vennem este. Egy pántnélküli piros ruha, ami testhez simul. Pedig tudja, hogy ezt nem szeretem! Egy kis fekete táska, és egy fekete magassarkú. Magának meg hasonló fekete pántnélküli, fehér magassarkúval. Tudja, hogy hogy kell dögösnek lenni!
- Keljél, menj zuhanyozni, csináld meg a hajad, és indulunk is! Én nekem már csak fel kell vennem a ruhát, kész vagyok mindennel. Nem szóltam semmit, felálltam, és magamra zártam a fürdőszoba ajtót. Megengedtem a vizet, levetkőztem, és beálltam a zuhany alá. Nagyon jó volt! A fejem szerencsére már nem fájt. Egy pozitív dolog eddig ma.
Úgy egy órát töltöttem a fürdőben, mire a hajammal is elkészültem. Bementem a szobába, mire Kármen már haptákba állt, jelezve, hogy menne már.
- Siess már! Menni akarok! De hova is megyünk?
- A Maclaren’s-be megyünk. Itt van nem messze. – mondtam, majd elkezdtem magamra kapkodni a ruhát, és minden mást. Egész dögösen néztünk mind a ketten! Bár én egy kicsit kényelmetlenül éreztem magam. Még meg kell tanulnom járni ebben a cipőben… de lesz elég időm…
- Indulhatunk! – mondtam, mire összeszedtünk mindent, és elindultunk. A hely nem volt messze, és az idő is fiatal volt még, csak fél 10 volt. 10-re értünk oda. Nem voltak még olyan sokan a helyen. Elindultam a pult felé, amikor……
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése