Friend: a person who can turn a horrible day into an absolutely perfect one

38. rész

"Barát az, aki egy rettenetes napból is tökéleteset tud varázsolni"

 

Másnap reggel napsütésre ébredtünk, amely felmelegítette a szobát. Az ablak nyitva volt, így hallottuk, ahogy csicseregnek a madarak. Friss levegő árasztotta el a szobát, így mosolyogva öleltem magamhoz Sebastient. Nyomtam egy puszit az arcára, majd kisétáltam az erkélyre., ahol rögtön beszippantottam a természet illatát. Láttam, ahogy az emberek jönnek-mennek, köszönnek egymásnak. Fogalmam nem volt mennyi az idő, de ez most nem is számított. Kezeimez az erkély korlátjára raktam, majd becsuktam a szemeimet.  Vettem még egy mély levegőt, majd megéreztem Sebastien közelségét. Átölelt hátulról, kezeit a hasamra csúsztatta, fejét a nyakamhoz tette. Kezeimmel megfogtam övéit, és úgy néztük az embereket az utcában.
- Miért nem alszol? – kérdeztem halkan tőle.
- Miért aludnék, ha itt vagytok ti nekem? Minden percet veletek akarok tölteni. – majd megsimogatta a hasamat, és nyomott egy puszit a nyakamra. Bevallom, érdekes volt, hogy többes számban beszél, de meg kell barátkoznom ezzel a gondolattal. Az ő szájából hallani viszont teljesen máshogy hangzott, mint az én fejemben. Sokkal jobb volt.
- Egész nap az ágyban akarok maradni veled. – suttogta a fülembe, mire teljesen libabőrös lettem.
- Akkor maradjunk egész nap ágyban. – fordultam felé, majd kezemet a nyaka köré fontam. – Azt csináljuk, amit te szeretnél. – mosolyogtam, majd megcsókoltam. Lassan elindultunk csókolózva az ágy felé, majd szépen lassan lefektetett, és ott folytattuk tovább. A nyakamat, a számat, a melleimet, minden végig csókolt. Mikor kezdtünk volna belemelegedni, csöngettek. Nagy sóhajjal hajolt el tőlem, magára kapott egy pólót, majd lement ajtót nyitni. Hangzavarra lettem figyelmes, mire én is magamra kaptam valamit, és lementem. Nagy meglepetésemre Kármennel, és az összes sráccal találtam szemben magam.
- Tegnap nem volt lehetőségünk gratulálni. – mondta Chuck, majd  átnyújtott egy kis zacskót, és megölelt. Miért tesz úgy, mintha nem történt volna semmi? Értetlenül mosolyogtam vissza rá.
- Köszönöm. – mondtam kurtán, majd a többiek felé igyekeztem.
- Remélem semmit nem zavartunk meg. – mondta mosolyogva Pierre, majd ő is átadott egy kis zacskót. Erősen megöleltem, majd vártam, hogy milyen meglepetéssel készülnek még nekem. Ugyan ez történt Jeffel is, ő is átadott egy tasakot. Ezeket mind letettem az asztalra, majd alig vártam, hogy megölelhessem barátnőmet.
- Ohh Kármen, úgy hiányoztál. Tudom, hogy tegnap találkoztunk, de egy örökkévalóság nélküled. – mondtam neki, miközben a könnyeimmel küszködtem.
- Mi ez az érzelem túltengés? Te sosem voltál ilyen. – csodálkozott el. Letöröltem a könnyeimet, majd leültem az asztalhoz. A többiek is leültek, majd egyből elkezdődött a beszélgetés.
- A mi ajándékunk csak holnap után érkezik, bocsi. – vakarta meg a fejét David.
- Semmi gond. Semmit nem kellett volna hoznotok. – mondtam, miközben ingattam a fejemet a csomagokra nézve.
- Inkább bontsd ki! – mondta Jeff izgatottan. – kíváncsi vagyok, mit szólsz hozzá. – így is tettem. Először a Chucktól kapott ajándékot bontottam ki, amiben rugdalozó volt. Megköszöntem neki, majd kinyitottam Pierre ajándékát is.
- Nem vagyok meglepve. – nevettem el magam, majd felemeltem a kis felsőket, nadrágokat amik a csomagban voltak. Tele Simple Plan-es cuccokkal. Az egyiken ez állt: „ Szeretlek Pierre Bouvier”. Mindenki fogta a fejét a nevetéstől, mire ő büszkén kihúzta magát.
- Köszönöm szépen. – köszöntem meg neki, majd Jeff ajándéka felé nyúltam. Rápillantottam, majd láttam, hogy feszülten figyel, hogy hogy fogok reagálni rá. Kinyitottam, és tele volt apró pici zoknikkal, és egy kis converse tornacipővel. Mikre nem gondolnak? Mikor megfogtam a kezembe a kis zoknit, elkezdtem zokogni, majd felálltam, odamentem Jeffhez, és a nyakába borultam. Nyugtatóan simogatta a hátamat.
- Ne haragudjatok, nem tudom mi van velem. – szégyelltem el magam, mire mindenki csak mosolygott.
- Hangulatingadozás. Jobb, hogy sírsz, mint hogy leordítod a fejünket. – mondta Pierre hangosan nevetve, mire az én szám is mosolyra húzódott.
- Nagyon szépen köszönöm srácok. – mondtam, majd visszamentem a helyemre, és leültem.
- Még szép, hogy hoztunk neked ajándékokat. Én még fogok is! Hisz én leszek a keresztapa! – húzta ki büszkén magát Pierre, mire mindenki rosszalló pillantást vetett rá.
- Tévedsz! – mondta David. – Én leszek a keresztapa! – jelentette ki, mire Pierre teljesen kiakadt, hogy bele mert szólni ebbe.
- Nem úgy van az! Én mondtam előbb! Én fogom a kis Pierre-t elkényeztetni! – mondta ismét Pierre, mire már egy kicsit kiakadtam.
- Hééééé, mi az, hogy kicsi Pierre, és mi az, hogy ezen vitatkoztok? Ezt mi fogjuk eldönteni Sebastiennel. – mondtam kissé ingerülten.
- Akkor leszek a fogadott nagyapa! – mondta önelégült vigyorral az arcán.
- Nagyapa? – kérdezett vissza Jeff. –te teljesen beindultál. – nevette el magát. – Jólvan nagypapi, menjél, dőlj le egy kicsit, fáradtnak látszol. – majd megsimogatta a hátát, hogy imitálja a törődést, mire Pierre undok fejet vágott.
- Na, most már fejezzétek be, majd mi eldöntjük, hogy ki mije lesz a babának. – azt hittem, ezzel lezárom a vitát, bár rosszul hittem… még csak most kezdődött.