37.rész
"A szerelem és a boldogság nem azért van ingyen, mert nem ér semmit, hanem azért, mert megfizethetetlen"
- Jól hallottam? – virult ki az arca egy pillanat alatt, de én még mindig ledöbbenve álltam ott.
- Neked nem interjút kellene adnod? – kérdeztem kissé nehézkesen.
- Most ti vagytok a téma, amihez mi már hozzáfűztük azt, amit hozzá kellett. De mesélj már! Mióta? És hogyan? Miért nem mondtad még el neki? – érdeklődött.
- Te sem mondhatod el neki! – utasítottam szigorúan. - 7 hete… - ekkor megdöbbent, majd mintha mi sem történt volna, folytatta.
- Atya ég! Akkor azért nem ittál… - állapította meg. – Akkor is tudnia kell róla, és most van itt az ideje. Ha te nem, én fogom elmondani… - mondta komolyan.
- Te mit avatkozol bele? – kezdtem el ordítani, mire mindenki odafigyelt. – Semmi közöd nincsen hozzá, és akkor mondom el, amikor én akarom! – teljesen kikeltem magamból, és észre se vettem, hogy már mindenki körülöttem volt.
- Mi történt? Mivel húztad fel? – jött oda hozzám Sebastien, és ráförmedt Chuckra.
- Mielőtt teljesen kiakadsz, kérdezd meg a kis barátnődet, hogy mit titkol előled. – na kész, nekem itt végem volt. Ennyi, el kell, hogy mondjam neki az igazat… Közben láttam, hogy a rajongó is ott van a kamerával együtt, és veszi az egészet.
- Tüntessétek el innen őt, és utána beszélünk. – böktem a lány felé, Seb intett két biztonságisnak, és elvitték onnan.
- Halljuk! – mondta Chuck. – Mond el neki! Kíváncsi lennék, ha most nem hallottam volna meg, meddig titkolod még előle… Mert sokáig nem tudtad volna már. – mondta bunkón Chuck, miközben a szemeimbe nézett. Könnyek gyűltek benne, és nem akartam kimondani.. David ott teremt mellettem Kármennel együtt, és próbáltak lenyugtatni valahogy.
- Az istenért már! Mond el! – üvöltött most már Sebastien idegesen.
- Ezt muszáj mindenki előtt? – kérdezte nyugodt hangon David, mire kitört belőlem a sírás. Csitítgatott, igyekezett megnyugtatni, Kármen meg rosszalló pillantást vetett Chuckra, miközben azt suttogta neki, hogy ezt még meg fogja bánni.
- Ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni. – fordultam Sebastien felé, aki teljesen meglepődött ezen.
- Nem ígérhetem. – mondta fanyar arccal.
- Hát jó… - kezdtem bele. – 7 hetes terhes vagyok. – mikor ezt kimondtam, lesütöttem szemeimet, nem mertem ránézni. Aztán amit vártam… nos, annak az ellenkezője történt. Hirtelen felkapott, megpörgetett a levegőben, letett, és szerelmesen megcsókolt.
- Ez a legjobb dolog, ami valaha történt velem. – mondta ki nevetve, majd újra és újra megcsókolt. Időm sem volt körbe nézni, hogy lássam a többiek reakcióját. – Miért nem mondtad el előbb?
- Mert csak a koncertsorozat után szerettelek volna meglepni ezzel. Amikor hazajössz.. és akkor jobban lehet is látni…
- Chuck! Hogy lehetsz ekkora bunkó? – förmedt rá Sebastien. Ezt nem mondanám hazugságnak, inkább füllentésnek.
- Hagyd őt, jót akart… viszont… el kell hogy mondjak még valamit. – kezdtem bele. – Kármen és David is tudott róla, a kezdetektől. Ne haragudj rájuk se kérlek…
- Jaaj butus, hogy is haragudhatnék rád? Hisz, ez életem legboldogabb napja! – Sebastien teljesen kifordult önmagából, és ezt a vidámságot átragasztotta a többiekre is. Sorban jöttek gratulálni, meg puszikat adni. Annyira jó volt ennyire vidámnak látni őket.
- Mennem kell fellépni! – mondta ismét két csók között. – De sietek. Mármint igyekszünk. – majd el is indult a színpadra.
- Figyelj! – állítottam meg gyorsan, mire egyből ott termett mellettem. – Hazamegyek én, küldök üzenetet ha hazaértem. Mármint hozzád… de pihenjél egy kicsit, majd hogy is mondjam… elég szarul nézel ki. – mondtam meg őszintén, mire ő csak elmosolyodott.
- Nem akarom hogy egy nap alatt kavarodj haza, de a koncert közben úgy sem tudok mit tenni, ha el akarsz menni, elmész. Nagyon szomorú leszek, mert újabb 6 hét, mire újra látlak, de tudnod kell, hogy nagy szeretlek! Nagyon feldobtál most. – nyomott egy csókot még, majd elment. Nem ilyen búcsúzásra számítottam, de szerintem azt se tudja, hogy hol van, és mi történik vele.
Vonattal mentem először, majd taxival a házig. Örültem, hogy láttam őket, de nem akartam azt, hogy így derüljön ki ez az egész… főleg, hogy nem is voltam biztos benne, hogy akarom én ezt… de most már nincs mit tenni… Tudja, boldog, így már meg se merem neki említeni a dolgot…
Sötét volt mire megérkeztem, így alig vártam, hogy vegyek egy forró fürdőt, és aludhassak. Mostanában annyira fáradtnak érzem magam… Elmentem meg engedtem a kádba a vizet, tettem bele habfürdőt, majd amíg a kádba folyt a víz, levetkőztem, felkötöttem a hajamat, és szépen beleereszkedtem a kádba. A gondolataim ide-oda cikáztak, és egy percre sem tudtam kikapcsolni. Képes lettem volna viszont a kádban elaludni, de mikor lépteket hallottam, egyből kipattantak a szemeim. Felnéztem, és lihegve Sebastien állt ott, és nézett rám.
- Te hogy kerülsz ide? – kérdeztem, miközben a meglepettségem teljesen kiült az arcomra.
- 1 hétig itt leszek. Muszáj lesz elmennem, de megoldottuk, hogy veled lehessek egy hétig. – mondta mosolyogva, mire én elkezdtem kimászni a kádból. Odanyújtott egy törülközőt, amit elvettem tőle, magam köré csavartam, ő meg hirtelen felkapott, és bevitt az ágyra.
- Heeeeeeeej, ez nem ér! Én relaxálni akartam. – durciztam be, mire nagy mosolyra húzta a száját.
- El nem tudod képzelni, hogy mennyire boldog vagyok most. – mondta, majd levette rólam a törülközőt, és a kezét a hasamra tette. – Itt a kis Sebastien. – mondta, majd elvette a kezét, odahajolt, és nyomott egy puszit a pocakomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése