44.rész
"Olyan mintha minden eltűnne. Nincs múlt, nincs jövő, csak a pillanat"
-Úristen! Mit csinálok? –
gondoltam magamban, majd kiült a kétségbeesés az arcomra is. Ő továbbra is
lágyan bámult rám, és ajkaimat nézte folyamatosan. Meg akar csókolni…
- Neee, Pierre, mit csinálunk? – bújtam ki alóla, majd felálltam, és fel s alá járkáltam az ágy előtt. – Tudom, hogy adtam rá okot! De te ezt ki is használtad! Babát várok valakitől, aki nem te vagy! – mérgelődtem folyamatosan, mire ő csak csóválta a fejét.
- Nem történt semmi. Kedvellek, és tudom, hogy nem vagy az enyém. Sajnálom, ha úgy érezted, hogy esetleg…. rád akarom tukmálni magam, erről szó sincs! – kért bocsánatot tőlem… én nem tudtam haragudni rá. De ki tudna rá haragudni?
- Jólvan, túldramatizáltam. Ne haragudj te se rám. – húztam a számat. – na, takarítsuk össze inkább a romokat, amiből sütit akartunk csinálni. – mosolyodtam el végül, mire felállt, és lementünk a konyhába. A konyha úgy nézett ki, mintha a III. világháború tört volna ki ott.
- Komolyan mi akarjuk ezt eltakarítani? – szólalt meg végül Pierre, miközben vakarta a fejét.
- Egyértelmű. Mi okoztuk, hát hajrá! – mondtam, majd elindultam összeszedni a szemetet, a tojáshéjakat, és az egyéb ilyen finom dolgokat, amitől felfordul a gyomrom.
- Te nem csinálsz semmit? – kérdeztem Pierre-től úgy negyed óra után, aki még mindig a konyha bejáratánál állt, és nem volt hajlandó megmozdulni.
- Nem, olyan jó téged így nézni. – húzta széles mosolyra a száját.
- Csak nem képzeled, hogy egyedül fogom én ezt megcsinálni? – sétáltam oda hozzá, és arcomat az övébe fúrtam, remélve, hogy hatásos lesz, vagy elérek valamit a ’női bájaimmal’. Megfogta a felkaromat, és odanyomott a falhoz, miközben arcunk még mindig hihetetlenül közel volt egymáshoz. Nagy levegőket vettem, próbáltam leplezni az izgatottságomat. Teljesen kipirultam, és ki is melegedtem.
- Ti meg mi a francot csináltok? – szólalt meg egy ismerős hang. – Hülye kérdésre, hülye válasz. Tudom már mi folyik itt. Érezzétek jól egymást! – fejezte be végül Sebastien. Nagy szemekkel bámultam rá, és el akartam mondani neki rögtön, hogy semmi nem történt köztünk. SEMMI! Igen... félreérthető a helyzet, de nem az én hibám volt! Megmozdulni nem tudtam... meredten bámuultam utána, aki hangos ajtócsapkodással elhagyta a házat. Leráztam magamról Pierre kezeit, majd újra idegesen fel alá járkáltam.
- Muszáj volt ezt? Látod mit csináltál? Miattad elveszítem őt, pedig nem is történt köztünk semmi! – üvöltöttem vele. Nem én kezdtem ki vele! Jó, az ágyas jelenetnél igen, de most tényleg nem én voltam a hibás. Felkaptam a táskámat a nappaliból, majd Sebastien után siettem. Kilépve a házból már sehol sem találtam őt.
- Nem fogod megtalálni őt… egy ideig… - lépett ki utánam Pierre, mire megint teljesen ideges lettem.
- Te csak ne szólj semmit! Ahelyett, hogy ott állsz, a barátod keresésére indulhatnál. – majd elindultam Kármenhez, hogy a segítségét kérjem. Meg persze Davidét is, hisz ismeri Sebastien minden egyes mozdulatát.
Gyalog kicsit hosszú volt, de mikor megláttam ott Sebastien kocsiját, kicsit lenyugodtam. Tisztáznom kell vele ezt az egészet. Semmi nem történt köztünk! Odaérve az ajtóhoz, kopogtam, csöngettem, dörömböltem. Végül David nyitott ajtót fapofával.
- Semmi nem történt, és nem az én hibám! – rontottam be a házba, Davidet félrelökve. Sebastien kerestem, és szerencsére hamar meg is találtam a nappaliban Kármennel.
- Sebastien, kérlek! Semmi nem történt köztünk! Nem az én hibám volt az egész! Ő fogott le! – kezdtem bele egyből, mire ő kifejezéstelen arccal nézett rám.
- Persze, végülis, én nem az énekes vagyok… - mondta szarkasztikusan.
- Ne csináld már! – hisztérikusan sírni kezdtem. – tényleg nem volt semmi, semmit nem akarok tőled! Téged akarlak! Tőled várok babát!
- Ne gyere itt nekem a babával! – üvöltött rám. – nem fogsz magadhoz láncolni egy gyerekkel, ezt most tudatosítsd magadban! – teljesen ledöbbentem, és immáron nem voltam hisztérikus, csak csendben zokogtam magamban. David és Kármen egy fotelből hallgatták végig ezt a beszélgetést.
- Te végiggondolod azt, amit mondasz? – fordultam értetlenül felé.
- Igen. Ennél biztosabb nem is lehetnék magamban. Nem akarok többet egy ágyban aludni veled, és még csak egy levegőt sem akarok szívni veled egy légtérben. – mondta teljesen ridegen.
- Rendben. – fordultam meg, majd elindultam ki fele a házból.
- Lara, várj! – futott utánam Kármen, de leráztam magamról. Nem kell a dráma. Megértettem. Ápolgassák csak Sebastien lelkét, ameddig csak akarják. Ha nem akar többet hallani rólam, ám legyen. Lehet, hogy így tényleg könnyebb lenne mind a kettőnknek…
Taxival elmentem Sebastien házáig, ahol összepakoltam minden cuccomat. Persze csak azokat, amiket magammal hoztam, amiket ő vett nekem, azokat meghagytam. Az közös képeket is elraktam. Azt akartam, hogy úgy érezze, mintha soha nem is léteztem volna. Semmi búcsúlevél, semmi könny, vagy kis plüssállat, hogy még jobban leégessem magam.
Mikor összepakoltam a cuccomat, leültem még a gép elé, foglaltam egy repülőjegyet. A repülő 7 óra múlva indul. Tökéletes! Nem kell rohannom szerencsére, bár van egy átszállás. Ez a kellemetlenebbik része.
A 3 megpakolt bőröndömmel beszálltam a 10 perccel ezelőtti kihívott taxiba, majd elindultam a repülőtér felé. Sosem szabad hátra nézni, így hát én is így tettem. Nem néztem vissza.
- Neee, Pierre, mit csinálunk? – bújtam ki alóla, majd felálltam, és fel s alá járkáltam az ágy előtt. – Tudom, hogy adtam rá okot! De te ezt ki is használtad! Babát várok valakitől, aki nem te vagy! – mérgelődtem folyamatosan, mire ő csak csóválta a fejét.
- Nem történt semmi. Kedvellek, és tudom, hogy nem vagy az enyém. Sajnálom, ha úgy érezted, hogy esetleg…. rád akarom tukmálni magam, erről szó sincs! – kért bocsánatot tőlem… én nem tudtam haragudni rá. De ki tudna rá haragudni?
- Jólvan, túldramatizáltam. Ne haragudj te se rám. – húztam a számat. – na, takarítsuk össze inkább a romokat, amiből sütit akartunk csinálni. – mosolyodtam el végül, mire felállt, és lementünk a konyhába. A konyha úgy nézett ki, mintha a III. világháború tört volna ki ott.
- Komolyan mi akarjuk ezt eltakarítani? – szólalt meg végül Pierre, miközben vakarta a fejét.
- Egyértelmű. Mi okoztuk, hát hajrá! – mondtam, majd elindultam összeszedni a szemetet, a tojáshéjakat, és az egyéb ilyen finom dolgokat, amitől felfordul a gyomrom.
- Te nem csinálsz semmit? – kérdeztem Pierre-től úgy negyed óra után, aki még mindig a konyha bejáratánál állt, és nem volt hajlandó megmozdulni.
- Nem, olyan jó téged így nézni. – húzta széles mosolyra a száját.
- Csak nem képzeled, hogy egyedül fogom én ezt megcsinálni? – sétáltam oda hozzá, és arcomat az övébe fúrtam, remélve, hogy hatásos lesz, vagy elérek valamit a ’női bájaimmal’. Megfogta a felkaromat, és odanyomott a falhoz, miközben arcunk még mindig hihetetlenül közel volt egymáshoz. Nagy levegőket vettem, próbáltam leplezni az izgatottságomat. Teljesen kipirultam, és ki is melegedtem.
- Ti meg mi a francot csináltok? – szólalt meg egy ismerős hang. – Hülye kérdésre, hülye válasz. Tudom már mi folyik itt. Érezzétek jól egymást! – fejezte be végül Sebastien. Nagy szemekkel bámultam rá, és el akartam mondani neki rögtön, hogy semmi nem történt köztünk. SEMMI! Igen... félreérthető a helyzet, de nem az én hibám volt! Megmozdulni nem tudtam... meredten bámuultam utána, aki hangos ajtócsapkodással elhagyta a házat. Leráztam magamról Pierre kezeit, majd újra idegesen fel alá járkáltam.
- Muszáj volt ezt? Látod mit csináltál? Miattad elveszítem őt, pedig nem is történt köztünk semmi! – üvöltöttem vele. Nem én kezdtem ki vele! Jó, az ágyas jelenetnél igen, de most tényleg nem én voltam a hibás. Felkaptam a táskámat a nappaliból, majd Sebastien után siettem. Kilépve a házból már sehol sem találtam őt.
- Nem fogod megtalálni őt… egy ideig… - lépett ki utánam Pierre, mire megint teljesen ideges lettem.
- Te csak ne szólj semmit! Ahelyett, hogy ott állsz, a barátod keresésére indulhatnál. – majd elindultam Kármenhez, hogy a segítségét kérjem. Meg persze Davidét is, hisz ismeri Sebastien minden egyes mozdulatát.
Gyalog kicsit hosszú volt, de mikor megláttam ott Sebastien kocsiját, kicsit lenyugodtam. Tisztáznom kell vele ezt az egészet. Semmi nem történt köztünk! Odaérve az ajtóhoz, kopogtam, csöngettem, dörömböltem. Végül David nyitott ajtót fapofával.
- Semmi nem történt, és nem az én hibám! – rontottam be a házba, Davidet félrelökve. Sebastien kerestem, és szerencsére hamar meg is találtam a nappaliban Kármennel.
- Sebastien, kérlek! Semmi nem történt köztünk! Nem az én hibám volt az egész! Ő fogott le! – kezdtem bele egyből, mire ő kifejezéstelen arccal nézett rám.
- Persze, végülis, én nem az énekes vagyok… - mondta szarkasztikusan.
- Ne csináld már! – hisztérikusan sírni kezdtem. – tényleg nem volt semmi, semmit nem akarok tőled! Téged akarlak! Tőled várok babát!
- Ne gyere itt nekem a babával! – üvöltött rám. – nem fogsz magadhoz láncolni egy gyerekkel, ezt most tudatosítsd magadban! – teljesen ledöbbentem, és immáron nem voltam hisztérikus, csak csendben zokogtam magamban. David és Kármen egy fotelből hallgatták végig ezt a beszélgetést.
- Te végiggondolod azt, amit mondasz? – fordultam értetlenül felé.
- Igen. Ennél biztosabb nem is lehetnék magamban. Nem akarok többet egy ágyban aludni veled, és még csak egy levegőt sem akarok szívni veled egy légtérben. – mondta teljesen ridegen.
- Rendben. – fordultam meg, majd elindultam ki fele a házból.
- Lara, várj! – futott utánam Kármen, de leráztam magamról. Nem kell a dráma. Megértettem. Ápolgassák csak Sebastien lelkét, ameddig csak akarják. Ha nem akar többet hallani rólam, ám legyen. Lehet, hogy így tényleg könnyebb lenne mind a kettőnknek…
Taxival elmentem Sebastien házáig, ahol összepakoltam minden cuccomat. Persze csak azokat, amiket magammal hoztam, amiket ő vett nekem, azokat meghagytam. Az közös képeket is elraktam. Azt akartam, hogy úgy érezze, mintha soha nem is léteztem volna. Semmi búcsúlevél, semmi könny, vagy kis plüssállat, hogy még jobban leégessem magam.
Mikor összepakoltam a cuccomat, leültem még a gép elé, foglaltam egy repülőjegyet. A repülő 7 óra múlva indul. Tökéletes! Nem kell rohannom szerencsére, bár van egy átszállás. Ez a kellemetlenebbik része.
A 3 megpakolt bőröndömmel beszálltam a 10 perccel ezelőtti kihívott taxiba, majd elindultam a repülőtér felé. Sosem szabad hátra nézni, így hát én is így tettem. Nem néztem vissza.
Remélem tetszett nektek a rész, tudom, hogy nem lett hosszú, de megszenvedtem vele. Szeretnélek titeket arra kérni, hogy írjátok le nekem kommentbe, hogy szerintetek mi lesz a folytatás? Tehát, hogy szerintetek mit fogok írni a következő részbe? :) Ezt csak egy pár rész erejéig kérném tőletek, ilyen... közvélemény kutatás. Meg persze, hogy izgalmasabbá tegyem a történetet. Remélem segítetek nekem ebben. Előre is köszönöm annak, akinek nem lesz fáradtság kommentet írni. Puszillak titetek! :)
Lara
Lara
Szerintem Lara próbálja mindenkivel megszakítani a kapcsolatot, új életet akar kezdeni. Nem veszi fel senkinek sem a telefont. De Pierre megtalálja valahogy. Eleinte ellenséges vele Lara, de utána kibékülnek. Lara folyton Sebre gondol, pedig nem akar. De minél többször gondolja végig a történteket, egyre csak kiábrándul Sebből, és Pierre-rel töltött idő is tereli a gondolatait.
VálaszTörlésPierre próbálja visszatéríteni Sebhez, de Lara egyelőre hajthatatlan, Pierre pedig szenved, mert rájön, hogy szerelmes a lányba, de saját maga ellen beszél, mert tudja, hogy Lara Seb-et szereti.
Eközben Seb rájön, hogy mekkora hülyeséget csinált (főleg, mikor észreveszi, hogy Lara elvitte minden cuccát). Meg akarja keresni, de nem sikerül neki.
Én vhogy így képzelem el a folytatást :D remélem érthető nagyjából. :D
Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! El nem tudom mondani, mennyire örülök neki! :) Ez a folytatás is rettentően tetszik :D Komolyan, hihetetlen :D Persze, teljes mértékben értem, amit leírtál, ezt így sok részbe le lehetne írni.
VálaszTörlésEgy kérdésem lenne. Mivel Kármen és Lara barátnők, Kármen mindenféleképpen tudná, hogy hol van a lány. Ehhez a szálhoz is tudnál valamit mondani? :D
Életem egyik legjobb ötlete volt, hogy feltettem nektek ide ezt a kérdést. :D Most tök boldog vagyok *.*
De tényleg, nagyon nagyon tetszik ez a folytatás, igazi dráma, sírás, szerelem, csalódás, minden van benne :) Köszönöm szépen még egyszer, hogy írtál, nem tudom elégszer leírni:)
Puszi, Lara
Igazán nincs mit. :)
VálaszTörlésHmmm... mondjuk lehetne az, hogy mikor Lara megérkezik a nemtudomhova, ezt majd te eldöntöd, akkor felhívja Kárment és tudatja vele, hogy jól van, de most egyedüllétre vágyik, át akarja gondolni a dolgokat és tisztán akar látni mindent. És megkéri, hogy hagyjon neki időt, ne keresse, mert azzal csak befolyásolná. És végül nem mondja el, hogy hol van, hogy még véletlenül se mehessen utána Seb, vagy akárki más. Persze Kármen a telefonban egyből azzal kezdi, hogy jöjjön vissza meg minden, de Seb most igazán megbántotta Larát, ezért ő gyorsan lerázza barátnőjét, és mondja, hogy ha rendbe tette a gondolatait, akkor majd keresni fogja.
Mondjuk lehetne egy olyan szál is, hogy Kármen rettentően összeveszik Sebbel, mert az ő hibája, hogy Lara elment és senki nem tudja hol van. Seb kiborul, tiszta ideg. És ekkor fut be Pierre, hogy megmagyarázza Sebnek a dolgokat, de Seb meg se hallgatja, csak behúz neki és elmegy... Lehetne mondjuk az, hogy Seb 1-2 napra eltűnik, haza se megy, sehova, hanem kocsmákban meg bárokban tölti az éjszakát lerészegedve. Majd mikor hazamegy és meglátja, hogy Lara minden cuccát kipakolta, akkor kezd rájönni, hogy mit is tett és próbálná elérni Larát, de persze nem tudja.
Pierre ebben a 2 napban próbálja kitalálni, hogy hol van Lara, már majdnem feladja a reményt (mert persze Lara neki sem vette fel a telefont), amikor a neten véletlenül megakad a szeme egy képen, ami nemtudomhol készült és megpillantja rajta Larát. (Nemtom, lehetne ez csak egy sima fotózásról a kép, és Lara pont mögötte ment el és véletlenül őt is lekapták. Így Pierre rögtön repülőre száll. De még ott sem tudja, hogy hol keresse a lányt, mivel a szállodákban nem szolgáltatnak ki adatokat a vendégekről. Ezért megszáll valahol és az egész napját azon a helyen tölti, ahol Larát lefényképezték, és mondjuk másnap meglátja Larát és így találkoznak. :D
Kb. ennyi lenne, ami így hirtelen jött. :D Bocs, hogy nagyon Pierre-t protezsálom, de hozzám ő közelebb áll, mint Seb. :D Szóval nem bánnék valami romantikus szálat is vele. :D Ha más nem, mivel gondolom Lara szíve csak Seb felé húz, akkor Pierre találkozhatna a későbbiekben egy Andi nevű lánnyal :D xD persze ez csak vicc. :))))
Na púúúszi
Na várjál, nem értem ezt a fényképes dolgot :D De a többi nagyon tetszik :D ismételten :D
VálaszTörlésOhhh, sose tudhatod, mikor bukkan fel egy új nő a történetben ;) :P
Szóval arra értem, hogy teszem azt van egy tüntetés vagy akármi, emberek transzparensekkel az utcán, és egy fényképész fotózza a tömeget. És Lara pont akkor sétál el ott, mikor a fénykép készült, ezért ő is rajta lesz. :D így már érthetőbb?
VálaszTörlésohh igen :D Nézd el légyszives a szőkeségem:D
VálaszTörlésEz egyáltalán nem szőkeség, csak én fogalmaztam bonyolultan. :)))
VálaszTörlésNa már alig várom az új részt! ;)