39.rész
"Az életben a legnagyobb kihívás találni valakit, aki ismeri az összes tévedésed és hibád, de mégis a legjobbat látja benned"
Még vagy egy órát veszekedtek, amíg én csöndben ültem
Kármennel az oldalamon. A végén már Sebastien is beszállt, bár nem tudom, hogy
miért… Úgy is én döntök mindenről.
- Fiúk, nem untátok még meg a veszekedést, hogy ki kije lesz a gyereknek? Ez még olyan messze van, mint ide a Hold. – mindenki csúnyán rámnézett, majd védekezően feltettem a kezem, és hagytam, hagy folytassák. Odamentem a hűtőhöz, ahonnan kivettem egy pezsgőt, majd leraktam a pultra. Vettem elő poharakat is, amiket szépen odavittem az asztalhoz, majd a pezsgőt is odatettem. Amíg a srácok veszekedtek, megkértem Davidet, hogy nyissa ki a pezsgőt, mire ő egy szó nélkül meg is tette. Szépen töltöttem ki mindenkinek egy kicsit a poharába, de egyáltalán nem figyeltek.
- A picsába már! Akkor is én akarok a legközelebbi rokon lenni! – üvöltözött Pierre.
- Te teljesen hülye vagy. Egyértelmű, hogy engem fog a legjobban szeretni. – mondta Chuck. Chuck ilyet mond, miután tönkretett mindent? Érdekes…
- Ti mind elmehettek, mert én leszek a kicsi kedvence! Én fogom megtanítani őt gitározni, ti meg majd néztek mint a majmok. – mondta teljesen nyugodtan Jeff.
- Hééé, szépen beszéljetek! Nem akarom, hogy az legyen a gyerekem első szava, hogy „picsa” vagy „hülye”. – akadt ki teljesen Sebastien, majd odajött hozzám, és megsimogatta a pocimat, majd leguggolt hozzá.
- Ne is figyelj rájuk, teljesen meghibbantak. – suttogta a hasamnak, aztán kitört belőlem a nevetés, ahogyan a többiekből is. – Most mi van? – nézett fel ránk értetlenül, de mi még mindig csak nevettünk.
- Ez egy kicsit durva volt… főleg tőled. – mondta Pierre, mire Sebastien nagyon felhúzta magát.
- Én csak a legjobbat akarom neki, úgyhogy csönd legyen! – utasított mindenkit, majd megint elkezdték a veszekedést, amibe most már David is beszállt. Kármennel értetlenül néztünk egymásra, majd mind a ketten megfogtunk egy pohorat.
- Akkor, ünnepeljünk! Egészségetekre! – mondtam, miközben egy kicsit megemeltem a poharat, mire mindenki rám szegezte tekintetét. Sebastien kivette a kezemből a pezsgős poharat, majd annak tartalmát kiöntötte a mosogatóba.
- Most ezt miért kellett? – akadtam ki teljesen. – Egy pohár pezsgőtől semmi bajom nem lesz! – förmedtem rá, mire ő mérgesen nézett vissza rám.
- Neked semmi, de ki tudja mit okoz a babának. Nem akarom megtudni még azt se, hogy alkoholra gondolsz! – mondta véresen komolyan, mire én teljesen felhúztam magam.
- Ne szabd meg, hogy mit csináljak, és mit nem! Nem akartam egy pohárnál többet meginni, és ezt te is nagyon jól tudod! Nem szokásom inni. De ünnepeljetek csak nyugodtan. Végülis, én leszek a világon a legrosszabb anya! – üvöltöttem neki, majd felálltam az asztaltól. – Ne merj utánam jönni, mert véletlenül le talállak lökni az erkélyről. – tettem még hozzá szigorúan, majd felmentem a szobába, egyenesen ki az erkélyre, ahol leültem, és kitört belőlem a sírás. Nem tudom miért kell ennyire túldramatizálni ezt az egészet, nem értem. Elhiszem, hogy aggódik, de egy korty pezsgőtől senkinek nem lesz baja az égvilágon. Eddig is egészségesen éltem, nem ettől leszek egészségtelen… a picinek semmi baja nem lesz.
Nagy üvöltözést hallottam lentről, bár nem értettem, hogy mi a vita tárgya, bár nem is érdekelt. Egy órája ülhettem ott, amikor halk lépteket hallottam. Megtöröltem szemeimet.
- Kijöhetek? – kérdezte Sebastien. Hallottam a félelmet a hangjában, amin kicsit el kellett mosolyodnom.
- Persze! – fordultam felé, mire kilépett a teraszra, és leguggolt elém.
- Ne haragudj, annyira marha voltam! Rettentően féltelek titeket. Nagyon fontos vagy nekem. Ahogyan a kis gitárbajnok is a pocakodban. – majd ismét megsimogatta a hasamat.
- Kezdek dagadt lenni. – állapítottam meg, mikor lenéztem.
- Nem, te kezdesz kivirulni. A gyönyörűbbnél is gyönyörűbb vagy. Napról napra csak szebb leszel. – folyamatosan mondta a bókokat, mire megint elkezdtek potyogni a könnyeim.
- Hogy találtam én rád? – tettem fel ezt az abszurd kérdést. Nem kellett volna, de már kimondtam.
- Nem tudom, de örülök neki. – majd megfogta a kezemet, és segített felállni a székről. Mikor teljesen felálltam, megcsókolt. Gondolom, ez a bocsánat kérésének első pontja, a többi meg majd később jön.
- Ezzel nem vagyok kiengesztelve. – suttogja ajkai közé, mire széles mosolyra húzta a száját.
- Felejtsd el! Most nem! Mindenki lent van! – mondtam, miközben elkezdett a szoba felé húzni.
- Egy kis izgalom sosem árt. – mondta, majd ismételten megcsókolt. Nagy nehezen tudtam levakarni magamról, bár egyáltalán nem volt ínyemre.
- Hééé, hééé, nem szabad! Kérlek. – könyörögtem neki, mikor ujjai már a lábam közt játszadoztak. Azok az ujjak.. ha csak rájuk gondolok…
- Kérlek! – nyögtem ki nagy nehezen, de nem hagyta abba. Éreztem rajta, hogy teljesen meg van őrülve. Végülis, jó rég voltunk együtt. Tegnap este annyira fáradt volt, hogy mihelyst letette a fejét, szinte már aludt is.
- Sebastien! – suttogtam ki erőtlenül.
- Kívánlak! – mondta ő is két csók között, majd tovább folytatta.
- Legalább akkor küldjük el a többieket!
- Úgyse fognak feljönni. – mondta, majd hirtelen lekapta magáról a pólót, és újra nekem esett. Ahogy éreztem minden egyes kis centiméteren a csókjait… teljesen beleborzongtam.
- Fiúk, nem untátok még meg a veszekedést, hogy ki kije lesz a gyereknek? Ez még olyan messze van, mint ide a Hold. – mindenki csúnyán rámnézett, majd védekezően feltettem a kezem, és hagytam, hagy folytassák. Odamentem a hűtőhöz, ahonnan kivettem egy pezsgőt, majd leraktam a pultra. Vettem elő poharakat is, amiket szépen odavittem az asztalhoz, majd a pezsgőt is odatettem. Amíg a srácok veszekedtek, megkértem Davidet, hogy nyissa ki a pezsgőt, mire ő egy szó nélkül meg is tette. Szépen töltöttem ki mindenkinek egy kicsit a poharába, de egyáltalán nem figyeltek.
- A picsába már! Akkor is én akarok a legközelebbi rokon lenni! – üvöltözött Pierre.
- Te teljesen hülye vagy. Egyértelmű, hogy engem fog a legjobban szeretni. – mondta Chuck. Chuck ilyet mond, miután tönkretett mindent? Érdekes…
- Ti mind elmehettek, mert én leszek a kicsi kedvence! Én fogom megtanítani őt gitározni, ti meg majd néztek mint a majmok. – mondta teljesen nyugodtan Jeff.
- Hééé, szépen beszéljetek! Nem akarom, hogy az legyen a gyerekem első szava, hogy „picsa” vagy „hülye”. – akadt ki teljesen Sebastien, majd odajött hozzám, és megsimogatta a pocimat, majd leguggolt hozzá.
- Ne is figyelj rájuk, teljesen meghibbantak. – suttogta a hasamnak, aztán kitört belőlem a nevetés, ahogyan a többiekből is. – Most mi van? – nézett fel ránk értetlenül, de mi még mindig csak nevettünk.
- Ez egy kicsit durva volt… főleg tőled. – mondta Pierre, mire Sebastien nagyon felhúzta magát.
- Én csak a legjobbat akarom neki, úgyhogy csönd legyen! – utasított mindenkit, majd megint elkezdték a veszekedést, amibe most már David is beszállt. Kármennel értetlenül néztünk egymásra, majd mind a ketten megfogtunk egy pohorat.
- Akkor, ünnepeljünk! Egészségetekre! – mondtam, miközben egy kicsit megemeltem a poharat, mire mindenki rám szegezte tekintetét. Sebastien kivette a kezemből a pezsgős poharat, majd annak tartalmát kiöntötte a mosogatóba.
- Most ezt miért kellett? – akadtam ki teljesen. – Egy pohár pezsgőtől semmi bajom nem lesz! – förmedtem rá, mire ő mérgesen nézett vissza rám.
- Neked semmi, de ki tudja mit okoz a babának. Nem akarom megtudni még azt se, hogy alkoholra gondolsz! – mondta véresen komolyan, mire én teljesen felhúztam magam.
- Ne szabd meg, hogy mit csináljak, és mit nem! Nem akartam egy pohárnál többet meginni, és ezt te is nagyon jól tudod! Nem szokásom inni. De ünnepeljetek csak nyugodtan. Végülis, én leszek a világon a legrosszabb anya! – üvöltöttem neki, majd felálltam az asztaltól. – Ne merj utánam jönni, mert véletlenül le talállak lökni az erkélyről. – tettem még hozzá szigorúan, majd felmentem a szobába, egyenesen ki az erkélyre, ahol leültem, és kitört belőlem a sírás. Nem tudom miért kell ennyire túldramatizálni ezt az egészet, nem értem. Elhiszem, hogy aggódik, de egy korty pezsgőtől senkinek nem lesz baja az égvilágon. Eddig is egészségesen éltem, nem ettől leszek egészségtelen… a picinek semmi baja nem lesz.
Nagy üvöltözést hallottam lentről, bár nem értettem, hogy mi a vita tárgya, bár nem is érdekelt. Egy órája ülhettem ott, amikor halk lépteket hallottam. Megtöröltem szemeimet.
- Kijöhetek? – kérdezte Sebastien. Hallottam a félelmet a hangjában, amin kicsit el kellett mosolyodnom.
- Persze! – fordultam felé, mire kilépett a teraszra, és leguggolt elém.
- Ne haragudj, annyira marha voltam! Rettentően féltelek titeket. Nagyon fontos vagy nekem. Ahogyan a kis gitárbajnok is a pocakodban. – majd ismét megsimogatta a hasamat.
- Kezdek dagadt lenni. – állapítottam meg, mikor lenéztem.
- Nem, te kezdesz kivirulni. A gyönyörűbbnél is gyönyörűbb vagy. Napról napra csak szebb leszel. – folyamatosan mondta a bókokat, mire megint elkezdtek potyogni a könnyeim.
- Hogy találtam én rád? – tettem fel ezt az abszurd kérdést. Nem kellett volna, de már kimondtam.
- Nem tudom, de örülök neki. – majd megfogta a kezemet, és segített felállni a székről. Mikor teljesen felálltam, megcsókolt. Gondolom, ez a bocsánat kérésének első pontja, a többi meg majd később jön.
- Ezzel nem vagyok kiengesztelve. – suttogja ajkai közé, mire széles mosolyra húzta a száját.
- Felejtsd el! Most nem! Mindenki lent van! – mondtam, miközben elkezdett a szoba felé húzni.
- Egy kis izgalom sosem árt. – mondta, majd ismételten megcsókolt. Nagy nehezen tudtam levakarni magamról, bár egyáltalán nem volt ínyemre.
- Hééé, hééé, nem szabad! Kérlek. – könyörögtem neki, mikor ujjai már a lábam közt játszadoztak. Azok az ujjak.. ha csak rájuk gondolok…
- Kérlek! – nyögtem ki nagy nehezen, de nem hagyta abba. Éreztem rajta, hogy teljesen meg van őrülve. Végülis, jó rég voltunk együtt. Tegnap este annyira fáradt volt, hogy mihelyst letette a fejét, szinte már aludt is.
- Sebastien! – suttogtam ki erőtlenül.
- Kívánlak! – mondta ő is két csók között, majd tovább folytatta.
- Legalább akkor küldjük el a többieket!
- Úgyse fognak feljönni. – mondta, majd hirtelen lekapta magáról a pólót, és újra nekem esett. Ahogy éreztem minden egyes kis centiméteren a csókjait… teljesen beleborzongtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése